Bodzaszörp, te édes, nem szép dolog, hogy nem veled kezdtem, folytattam gasztroblogot. Pedig a bodzaszörp egyike gyerekkorom meghatározó íz-emlékeinek, palackba zárt nyár-esszencia és napsütés-íz, utánozhatatlan.
A bodzaszörpről valahogy mindig a fákon átszűrődő napsütés és a bodza egyszerre friss és édeskés íze jut eszembe. Meg amikor a friss bodzavirágokat vízbe mártva készült a csoda, a friss bodzaszörp. Ez az egyik változata, inkább kicsit higítandó üdítőital, mint valódi, sűrű szörp. Emiatt nem is áll el sokáig - igaz, nem is kellett neki, mindig hihetetlenül hamar elfogyott.
Egy másik alternatíva a szárított bodzavirágos, de nálunk ez sem tartott sosem sokáig. Nem is bírta volna, mert tartósítószer ebben sem volt. A harmadik lehetőség pedig a bodzabogyóból készülő, savanykásabb, mélybordó szörp, de a környéken ilyen a) nem nagyon maradt, b) ha mégis, akkor pillanatok alatt leették a bokorról a feketerigók.
Az, hogy mi imádjuk a bodzát, viszonylag gyorsan ismertté vált. Bodzaszörpöt (és minket) ismerő barátok, családtagok érkezésünkkor a palackért a spejzba menet már csak udvariasságból kérdezték meg, hogy mit szeretnénk inni. :-) És erre mondtuk mi azt a nővéremmel kórusban, hogy "Bozát, bozát!". :-)
Aztán ahogy teltek az évek, egyszercsak senkinek nem volt ideje, türelme már bodzaszörpöt készíteni nekünk. Ekkor kértem el a titkos családi receptet és vágtam bele saját bodzabizniszembe. (Bár ezzel inkább csak óvatosan, mióta tudni lehet, hogy milyen hatalmas vagyonra lehet szert tenni bodzázással.) Szóval, amikor nyár elején elkezdett virágozni a bodza, akkor átvándoroltam a szomszéd kertjébe (jóváhagyással és kulccsal, természetesen) és óvatosan lemetszettem a legszebb tányérral rendelkező bodzavirágokat. Közben ellepett a mézes illatú, nagyonsárga bodzavirágpor - ekkor először. Másodszor pedig akkor, amikor a szellős helyen megszárított bodzatényérokról lemorzsoltam a virágokat. De ez is jó, illatos érzés. Különösen akkor, amikor arra gondolok, hogy a száraz helyen elraktározott bodzavirágból az év bármelyik szakaszában tudok mennyei bodzaszörpöt varázsolni.
A titka, hogy a szörphöz szükséges cukor egy részét (vagy egészét) karamellizálni kell. És persze óvatosan felönteni a vízzel, mert akkor egyszerre csap fel a gőz és merevedik kemény cukorlemezzé a karamell. Az eredeti recept hat liter vizet ír, de szerintem felesleges ennyi vizet palackozni hozzá, ezért én csak a felével készítem, így sűrűbb, tehát jobban kell higítani is. Namármost lehet szárított bodzavirágot kapni Herbáriákban is (mert a bodzatea egyébként köhögésre jó, meg a bodzalekvár is). És a kész bodzaszörpbe higításkor akár citromfűlevelet, akár mentalevelet is lehet tenni.
Bodzaszörp
- 1 kg cukor (ebből legalább 10 dkg karamellizálva)
- 1 csomag citrompótló
- 1 evőkanál ecet
- 6 evőkanál szárított bodzavirág
- 1 citrom karikákra vágva
- 6 liter víz (vagy inkább csak 3)
Az alapanyagokat összekeverjük, majd egy napig állni hagyjuk. Üvegekbe szűrjük, és hűtőszekrényben (!) tároljuk.
És végül ilyen.
