Még mindig a hétvége íz-élményeiből élek, már csak azért is, mert ebből a finom, krémes levesből még keddre is maradt kanalaznivaló. Egyébként minden tiszteletem azoknak, akiknek hétközben is van idejük és energiájuk mindenféle finomságokat varázsolni, nekem esténként már nincs erőm ehhez, így a hétvégéken szoktam csak bejutni a konyhába - na de akkor aztán bepótolok mindent. :-)
Annyira szép cukkinik kacsintgattak rám péntek este a boltban, hogy mire kiválogattam közülük néhány szimpatikus példányt, hipp-hopp egy kiló lett belőle (nem is értem, hogyan). Viszont ennyire egyáltalán nem volt szükségem a póréhagymás-cukkinis-tonhalas tésztához, így a megmaradtaknak egy zöldfűszeres cukkinileves lett a végzetük, joghurttal és tejszínnel behabarva. Meg a maradék póréhagymának is, kiegészítve egy jó nagy fej vöröshagymával.
Amíg kockáztam és karikáztam a hozzávalókat, rájöttem, hogy még az én nem létező szemmértékemmel mérve sem fog beleférni ennyi minden az előkészített fazékba, így előkerestem a legeslegnagyobb fazekat. Ebben kevés olajon megdinszteltem először a vöröshagymát, utána pedig hozzáadtam a roppanós, világoszöld póréhagymakarikákat is. Pár perc után következtek a cukkinikockák, amit némi olajon pirítás után annyi vízzel öntöttem nyakon, amennyi bőségesen ellepte. Szórtam bele sót, borsot, vegetát, meg szárított, morzsolt kakukkfüvet (mindegyikből jó sokat, mert a cukkininek önmagában nem sok íze van, ugye).
Amíg vártam, hogy felforrjon és kb húsz perc alatt szép puhára párolódjon a cukkini, hozzákevertem még egy nagy pohár joghurtot a kikészített tejszínhez (belátván, hogy két deci tejszín meg sem kottyanna egy ekkora fazék levesnek) és kevés liszttel együtt egy laza habarást kanyarítottam belőle.
Ez mind bele a nagyfazékba, a levest majdnemkész állapotában utánfűszereztem, só és bors megint, hozzá pedig legújabb szerzeményem, a mirelit 8 zöldfűszer keverék következett (gyorsan előástam a fagyasztóból, petrezselyem, kapor, vízitorma, turbolya, metélőhagyma, sóska, zeller és csabafű van benne - de ki az a Csaba?). Ki gondolta volna, hogy ilyesmit lehet kapni a Spar-ban, saját márkatermékként? Ráadásul valami szabadalom révén még azt is megoldották, hogy fagyasztott állapotában is szépen szórhatók az apró levélkék. (Hát, akkor ez egy újabb dolog, amiből nem leszünk milliomosok a nővérkémmel - az volt a nagyon régen dédelgetett tervünk, hogy mirelit zöldfűszereket dobunk a piacra; a másik korszakalkotó ötletünk a túrórudi exportja volt, úgy tudom, már arról is lecsúsztunk. Ez van.)
Szóval, a leves mennyei lett, másnapra kicsit be is sűrűsödött és jobban összeértek benne a fűszerek is. Ez a képe neki.
