Amikor először kóstoltam meg a hagymalekvár édes-pikáns, lágy és egyszerre fűszeres ízét, egyből arra gondoltam, hogy ez az, amit feltétlenül ki kell próbálnom otthon is.
A hagymalekvárt nem túl száraz és nem túl intenzív fűszerezésű húsokhoz érdemes enni köretként - akár vegyesen krumplipürével, ebben az esetben ugyanis a hús szaftját és a hagymalekvárét is bele tudjuk keverni a pürébe. Persze nem igazi lekvárról beszélünk, viszont itt is karamellizálódik cukor és puhára főzzük az alapanyagokat, csak kivételesen nem gyümölcsöt, hanem zöldséget. Könnyű elkészíteni, bár egy ideig kevergetni kell a fazékban. Ezért viszont többszörösen kárpótol az ízek hihetetlen összhangja.
Kezdetnek megpucolunk másfél kiló lilahagymát, amit aztán karikákra vagy hosszanti csíkokra vágunk. Ez azért szép mennyiség, elsőre nem is gondolná az ember, hogy simán elfogy ebéd közben. Ha mégsem, akkor hűtőben eltartható egy ideig.
A vajon rövid ideig pároljuk a lilahagymát, utána pedig hozzáadjuk az alaplevet, a balzsamecetet, a kakukkfüvet, a mézet és a sót. (Alaplé helyett két szárnyasleves-kockát feloldottam 6 dl forró vízben.)
Kis lángon főzzük tovább, néha megkavarjuk, egészen addig, amíg össze nem sűrűsödik, azaz el nem párologtatjuk a levét vagy a lilahagyma enyhén karamellizálódni nem kezd. (Persze a hagyma is enged levet, amikor öszeesik.) Egy kevés leve persze maradni fog, ha frissen esszük, másnapra viszont szépen összesűrűsödik.
Az édességével és a savanyúságával sokat lehet még játszani - például balzsamecet helyett lehet bort tenni bele, méz helyett cukrot, kakukkfű helyett rozmaringot, koriandert. És sok variációs lehetőség van a főzési idő esetében is, a frissebb-roppanósabbtól egészen a jól átfőtt, sötét, sűrű intenzív ízűig. (A receptet itt találtam.)
Hagymalekvár
- 1,5 kg lilahagyma
- 2 evőkanál vaj
- 5-6 dl szárnyasleves
- 1 evőkanál só
- 2 evőkanál balzsamecet
- 2 csipet szárított kakukkfű
- 4 evőkanál méz
