akkor kakukkfüves párolt zöldség, köretnek igazi, otthoni rántott csirkéhez.
Ez volt a terv, a részletek meg (mint mindig) a boltban derültek ki. Találtam szép, apró salátacukkinit, meg egész jól kinéző sárgarépát és hatalmas, csodás póréhagymát. (Gyakran lesz még ősszel-télen, nagyon szeretem az ízét.) Paprika meg még volt otthon (igazi, házi, szép piros, zamatos).
Olajon pirítottam meg mindent, szép sorjában. Először a fehéres és zöldes árnyalatban játszó póréhagyma-karikákat, nagyon szeretem nézni, ahogy a szép, szoros karikákból kiválnak a gyűrűk és önálló életre kelnek. Erre jött az apróra vágott fokhagyma, hirtelen klassz fokhagymaillat csapott ki a serpenyőből. Majd a répa-karikák, pár perccel később a cukkinikockák és végül a paprikakockák. Közben végig kevergetve, egyre nehezebben, mert menet közben hirtelen megtelt a serpenyő... Mikor már mindent ért egy kicsit az olaj, a pirítás után kezdődött a párolás. Nehezen bár, de megálltam, hogy ne Nagyapa remek, fűszeres borával öntsem nyakon, merthogy kivételesen sörben pároltam (megállapítottam, nem utoljára). Párolás közben jól megszórtam morzsolt kakukkfűvel (de lesz majd, nemsokára mirelit is, annak sokkal intenzívebb az íze). Meg még egyszer utánafűszereztem, mikor már közel-kész volt, ekkor kapott egy kevés sót is. Közben már csak elő kellett szedni a hűtőből a másnapos rántott csirkét és juhé, kész volt az ebéd. Ilyen. (Finom, nagyon zamatos-fűszeres-friss-színes.)
