Lehet szárított zöldfűszer-leveleket is használni főzéskor, de igazán csak frissel vagy legfeljebb mirelittel érdemes.
Zöldfűszert szinte mindenbe lehet tenni, levestől a desszertig. Igen, a desszertig, mert a ott vannak a menta- vagy citromfűlevéllel díszített édességek, de kóstoltam már málnás-bazsalikomos süteményt is, hú, de finom volt. A múltkori kakukkfüves gombalevesről jutott eszembe, hogy ősszel-télen lesznek nekem mindenféle mirelit zöldfűszereim, mert a nyár végén előrelátó módon lefagyasztottam egy-egy adagot a friss levelekből. Aprítógépben szoktam elkészíteni (amikor nagyon nem boldogul vele az aprító, akkor egy kevés olajat vagy vizet öntök hozzá), de akár késsel is fel lehet vágni durvábbra vagy finomabbra is. Aztán hengerformájúra fagyasztom, hogy könnyebb legyen szeletelni felhasználáskor.
Azért van vele munka, nem is kevés, már csak azért is, mert érdemes a zöldfűszer-szálakról lecsipkedni a leveleket - mert így szebbre lehet vágni és sokkal finomabb lesz. De mindezért kárpótol egyrészt az a pillanat, amikor betölti a friss zöldfűszerek fűszeres-olajos illata a konyhát. Másrészt pedig a zöldfűszerrel készülő ételek ígérete (például hűvös téli napokon gőzölgő tárkonyos raguleves, lassan ennek is itt a szezonja). Mennyivel másabb mindenféle tésztára vagy raguba friss fűszerleveleket csipkedni. Leszámítva, amikor tél van és erre nincs lehetőség, de még akkor is inkább a mirelit (ebből is sokfélét lehet kapni), mint a szárított fűszerek. (Nem igazán kedvelem a bevásárló-központokban kapható hajtatott, cserepes zöldfűszereket, mert az egyszeri használat után csak ritkán maradnak meg.)
Ami nagyon finom még, az a zöldfűszeres mártogatósok és szendvicskrémek világa. A legegyszerűbb receptek egyike a világon: a natúr vajkrémet egy-két evőkanál tejföllel lazítom, utána pedig mindenféle zöldfűszer-kombinációkkal ízesítem – például kakukkfűvel-petrezselyemmel, majorannával-kakukkfűvel, medvehagymával-petrezselyemmel, ilyesmik. Ezekbe aztán mindenféle nyers zöldségeket vagy akár fasírtot, sajtot lehet mártogatni, de akár szendvicskrémként kenyérre is lehet kenni (ekkor viszont érdemes kicsit sűrűbbre csinálni).
Tényleg, a medvehagyma idén lett nagy kedvenc, véletlenül fedeztem fel a vásárcsarnokban, bár már régóta szemeztem vele bioboltok és más üzletek polcain. Lelkesen vittem haza, vidékre, amikor is kiderült, hogy épp ez a növény az, ami nagy mennyiségben terem a szomszéd kertjében, a kút tövében... Igen, azóta ezért is átjárok, mert hihetetlen a fokhagymára emlékeztető és mégis sokkal finomabb, lágyabb íze. Mennyei nem csak az krémjeimbe, hanem például uborkasalátába is. Ami nagyon (nagyon!) fontos, az az, hogy a medvehagyma-levelek nagyon hasonlítanak a gyöngyvirág levelére, ami viszont mérgező, így csak megbízható helyről érdemes gyűjteni/venni.
Azért van vele munka, nem is kevés, már csak azért is, mert érdemes a zöldfűszer-szálakról lecsipkedni a leveleket - mert így szebbre lehet vágni és sokkal finomabb lesz. De mindezért kárpótol egyrészt az a pillanat, amikor betölti a friss zöldfűszerek fűszeres-olajos illata a konyhát. Másrészt pedig a zöldfűszerrel készülő ételek ígérete (például hűvös téli napokon gőzölgő tárkonyos raguleves, lassan ennek is itt a szezonja). Mennyivel másabb mindenféle tésztára vagy raguba friss fűszerleveleket csipkedni. Leszámítva, amikor tél van és erre nincs lehetőség, de még akkor is inkább a mirelit (ebből is sokfélét lehet kapni), mint a szárított fűszerek. (Nem igazán kedvelem a bevásárló-központokban kapható hajtatott, cserepes zöldfűszereket, mert az egyszeri használat után csak ritkán maradnak meg.)
Ami nagyon finom még, az a zöldfűszeres mártogatósok és szendvicskrémek világa. A legegyszerűbb receptek egyike a világon: a natúr vajkrémet egy-két evőkanál tejföllel lazítom, utána pedig mindenféle zöldfűszer-kombinációkkal ízesítem – például kakukkfűvel-petrezselyemmel, majorannával-kakukkfűvel, medvehagymával-petrezselyemmel, ilyesmik. Ezekbe aztán mindenféle nyers zöldségeket vagy akár fasírtot, sajtot lehet mártogatni, de akár szendvicskrémként kenyérre is lehet kenni (ekkor viszont érdemes kicsit sűrűbbre csinálni).
Tényleg, a medvehagyma idén lett nagy kedvenc, véletlenül fedeztem fel a vásárcsarnokban, bár már régóta szemeztem vele bioboltok és más üzletek polcain. Lelkesen vittem haza, vidékre, amikor is kiderült, hogy épp ez a növény az, ami nagy mennyiségben terem a szomszéd kertjében, a kút tövében... Igen, azóta ezért is átjárok, mert hihetetlen a fokhagymára emlékeztető és mégis sokkal finomabb, lágyabb íze. Mennyei nem csak az krémjeimbe, hanem például uborkasalátába is. Ami nagyon (nagyon!) fontos, az az, hogy a medvehagyma-levelek nagyon hasonlítanak a gyöngyvirág levelére, ami viszont mérgező, így csak megbízható helyről érdemes gyűjteni/venni.
