Tavaly karácsonykor életemben először volt bátorságom nekiállni a szaloncukorgyártásnak, miközben évek óta gondolkozom rajta és olvasom a karácsony előtti hetekben mások receptjeit. Bár a sors sokáig az ellen dolgozott, hogy legyen idő nekilátni, de végül csak sikerült. A marcipános változat elsőre túl nagy kihívás lett volna, meg arra még rá kell beszélni a többieket, hogy ők azt ugye nagyon szeretik. :-) Ezért készült elsőre meggyőzésképpen csak háromféle: az egyébként nagy kedvenc a kókuszos, egy cukormentes diós-narancsos, valamint egy kísérletezősebb mogyoróvajas.
Nem állítom, hogy gyorsan megvan, mert bár a "belsejét" hamar össze lehet állítani, a szaloncukrok formázása, csokiba mártása és egyenként való becsomagolása elég aprólékos folyamat... Ehhez a szaloncukor-gyártós manufaktúrához tehát tanácsos egy megbízható és nagyon-nagyon kitartó kuktát segítőtársnak választani! Meglehet, hogy közben még arra is rájövünk, hogy az ő szaloncukrai pofásabban néznek ki. :-)
A kókuszos szaloncukor esetében mindössze annyiból áll az előkészítés, hogy összekeverjük a hozzávalókat, azaz a kókuszreszeléket és a porcukrot. Az eredeti recept rózsavizet írt "fűszerezésként" én vanília-esszenciát használtam helyette. Az ásványvizet érdemes óvatosan, kis mennyiségben adagolni, egészen addig, amíg formázható masszát nem kapunk. Ekkor 1-2 órát pihentetjük a hűtőben.
Utána: Szaloncukor-szerű formákat próbálunk összeállítani belőle, amit gőz fölött olvasztott étcsokoládéba mártunk. Belátom, hogy gőz fölött tényleg jobb lesz az állaga, mintha a mikróban olvasztanánk... (Merthogy persze mikróban olvasztottam, akkor sűrű volt, kevertem hozzá vizet, akkor jó, de túl meleg, aztán pont jó, aztán picit hideg és sűrű, azaz megint melegíteni kellett... Ráadásul a kész szaloncukrokra sem dermedt vissza szépen a felhígított csokoládémáz.)
Csokoládémázba mártogatni egyébként lehet kiskanállal, süteményes villával, kézzel, kinek melyik szimpatikus. A lényeg: mindenhol fedje be a csokoládé a szaloncukrokat. Hűvös helyen, sütőpapíron száradtak egy éjszakán át, utána már csak a csomagolás van hátra.
Sütőpapírral és alufóliával egészen jól lehet reprodukálni az igazi, békebeli szaloncukor-kinézetet (a vékonyan bevagdosott papírvéget leszámítva). Fotó sajnos nem készült. Az íze viszont valami fantasztikus lett, töményen kókuszos, az édességét pedig az étcsokoládé keserűsége ellensúlyozta.
Kókuszos szaloncukor
- 20 dkg kókuszreszelék
- 20 dkg porcukor
- 1 teáskanál vanília-esszencia
- ásványvíz
- 20 dkg étcsokoládé (60-70%-os)
