Zöld Alma Főz

A rakott csirkemell egy másik kedvenc családi receptünk, sok-sok csirkével, sajttal, tejföllel meg szalonnával.

Őrá viszont pontosan emlékszem, egy konyhai naptár egyik lapjaként érkezett az életünkbe. Egy teljes hónapon át néztük a képét, de csak később próbáltuk ki. Azóta sem változtattunk rajta sokat, viszont időről időre előkerül a hétvégi és a vendégváró ételek között is. (Bár az utóbbi időkben pont a csirkés-zöldséges gyors letaszította a trónról.)

Kezdetként egy tepsit, tálat vékonyra szeletelt szalonnával kibélelünk. A tepsi inkább kisebb, de magasabb legyen - minél több réteg sül egymáson, annál finomabb az íze.

A csirkemelleket könnyen kezelhető, formás szeletekre vágjuk, sózzuk-borsozzuk. Utána alternatív panírként mindegyiket lisztbe, felvert tojásba, végül pedig a reszelt sajtok keverékébe forgatjuik bele. A "panírozott" csirkemelleinket sonkával váltogatva belerétegezzük. Az eredeti recept csirkesonkát ír, ellenben tarjaszeletekkel sokkal finomabb. Namármost, elvileg a végén kell tejföllel meglocsolni. Viszont, ha menetközben a rétegek közé is kenünk egy keveset, akkor nem kockáztatjuk, hogy vajon sütés közben lejut-e a hús aljáig a tejföl. A recept két decit javasol, ennél azért érdemes többet használni, három vagy akár négy decit is. És jót tesz az íz-összhangnak, ha ebbe is keverünk sót és borsot.

Közepes lángon kb egy óra alatt sül meg. Ha egyből tálaljuk, akkor hajlamos szétesni, viszont néhány óra elteltével, de leginkább másnap szépen, tortaszerűen szeletelhető. Már csak azért is érdemes várni vele egy kicsit, mert akkor van ideje a tejfölnek összesűrűsödni és összefogni a húsokat meg a megsült sajtot. (És csak zárójelben merem megjegyezni, hogy a rakott csirkemellet hidegen, kenyérrel és savanyú uborkával is érdemes megkóstolni.) Inkább a rizs illik ehhez, mint a krumpli és savanyúságot, esetleg paradicsomsalátát is lehet enni hozzá.