Miért bújik és hová a lecsó? Mitől fél, hova menne? Sehová, de ez egy remek módszer arra az esetre, ha netalán maradna másnapra is a lecsóból. (Abszurd ötlet, tudom, de hátha egyszer, mégis.) Na de lecsót, sütőben??
Szóval azt lehet kezdeni a lecsóval, hogy másnap ne ugyanazt kelljen enni, hogy először is, belekanalazzuk egy tepsibe. Aztán krumplipürét simítunk rá és jó alaposan megszórjuk reszelt sajttal. És forró tepsiben gyorsan megsütjük. Tényleg nem kell sok idő neki, hiszen két kész ételt forrósítunk, házasítunk össze. Csak azt kell megvárni, hogy a krumplipüré rásüljön kissé a lecsóra, a sajt meg ráolvadjon és megpiruljon.
Igazából akár fordítva is lehet - megmaradt krumplipüréhez főzhetünk gyorsan lecsót. Meg persze kifejezetten bújtatott lecsó céljából is lehet lecsót és krumplipürét főzni. Érdekes együtt enni a sült sajtkérget, krémes krumplipürét a paradicsomos-paprikás-tojásos lecsóval (esetleg benne virslivel, cukkinivel meg még sokminden mással akár). Nagyon jól egészítik ki egymás ízeit, izgalmas az ízek keveredése - akármennyire is furán hangzik elsőre lecsót sajttal enni. Nem is nagyon kell hozzá más (köret, savanyú, miegymás), csak kanál.
