Kuglófból élesztőset és sütőporosat is lehet sütni, utóbbi kevésbé hajlamos a magába zuhanásra, ezért kockázatmentesebb műfaj. Az alábbi kuglóf ráadásul dióval készül, így bármelyik adventi vagy karácsonyi reggelen aktuális - forró kakaóval vagy karamellel és puha teavajjal. A diós kuglóf akár egy hétig is eláll, tehát előre is elkészíthető (bár persze nem túl jók a túlélési esélyei - gyorsan fogy reggelinek, reggeli utáni kávéhoz, délutáni uzsonnázós eszegetéshez és könnyű vacsora gyanánt is).
További jó tulajdonsága ennek a receptnek, hogy nem kell külön felverni a fehérjét habnak, hanem az egész tojásokat kell csak nagyon alaposan elkeverni a cukorral és a vaníliás cukorral - jó habosra, egészen fehéredésig (nem a sajátunkig, hanem a krém fehéredéséig...). A darált diót és a sütőport a lisztbe szórjuk, majd a tejföllel és az olvasztott margarinnal együtt a kikevert tojáshoz adjuk.
Egy kuglófformát margarinnal kikenünk, majd zsemlemorzsával megszórjuk (szilikon-formánál nyilván egyikre sincs szükség, enélkül is szépen el fog válni a tészta az edénytől), végül a diós masszát beleöntjük.
Előmelegített sütőben, a középső rácson, közepesnél kicsit kisebb lánggal (175 C°, légkeveréses sütőben 160 C°) kb. 50 percig sütjük (közben drukkolunk, hogy a növekedési folyamat közben ne buggyanjon ki a tészta a formából, bár úgy meg érdekes, amorf tészta-alakzatokat kapunk a hagyományos formájú kuglófon kívül). A közel háromnegyed óra alatt arra is van időnk, hogy lélekben felkészüljünk: a kész kuglóf lehűlés közben picit összeeshet.
- 3 tojás
- 2 dl cukor (kb. 20 dkg)
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 dl darált dió (kb. 10 dkg)
- 2 csapott kiskanál sütőpor
- 3 dl liszt (kb. 18-20 dkg)
- 1,25 dl tejföl
- 12,5 dkg vaj
- a forma kikenéséhez: vaj, zsemlemorzsa
