Majdnem olyan, mint a múltkor, de pár dolgon változtattunk Róbertgidával. Részletek alább.
Remekül tudunk egyébként együtt főzni, bár a múltkor közös erőfeszítéssel sikerült egy rettentően sótlan rizst összehoznunk, most meg ketten álltunk a krumpli mellett, mégis kifutott... Utána meg nem értettük, miért nem főtt még meg - hát nem elaludt a láng a kifolyt víztől? Végül mégis remek krumplipüré lett belőle, épp ideális az almás-hagymás májhoz, aminél néhány apróságon változtattunk.
A múltkori édes, ám hatalmas almák helyett ezúttal kisebb, savanykásabb ízűt pároltunk, kevesebb hagymával. Hát jó, bevallom, a házigazdák igazi zöldalmát vettek. :-) Így viszont valóban almalé és fehérbor keverékével öntöttük fel a serpenyőben várakozó, kakukkfűvel megszórt, házi zsíron pirított hagymát és párolt alma-karikákat.
Végül ezt kevertük össze a másik serpenyő előzőleg előkészített tartalmával, azaz zsírban hirtelensült májat (csodaszép darab volt, házi forrásból), amit bors helyett borsikafűvel szórtunk meg. (Nem is tudtam, hogy hasonló ízhatás mellett ez sokkal kevésbé terheli meg a gyomrot.) A pecsenyelevet pedig sűrű, házi paradicsomlével kevertük el.
Összességében az almalé-bor keverék és a borsikafű sokat lágyított az elkészült étel ízén, amit remekül egészített ki a krumplipüré (tulajdonképpen mégsem jön rosszul, hacsak nem mamut-méretű almákkal dolgozunk). Az pedig, hogy olaj helyett zsíron sütöttünk mindent csak fokozta a remek ízeket.
