Még a patiszonnal való barátkozásom kezdetén történt, hogy egyszer csak megkívántam a patiszonpaprikást. Ez azért nagy dolog, mert kevés olyan tökből készült étel van, amit nem kedvelek - ezek közé tartozik a tökpörkölt. (Érdekes, a tojáspörkölt sem tartozik a kedvenceim közé.) Amint sikerült feloldanom magamban ezt az ellentétet, nekiláttam az ufó megtisztításának. :-)
Az egyik felét helyből a fagyasztóba tettem, a másik felét pedig meghámoztam, kikanalaztam a belsejét (fájó szívvel, mert ebből most nem készült semmi, így kidobtam) és felkockáztam. Megtisztítottam egy fej hagymát is, amit felaprítva kevés olajon megdiszteltem. Biztos, ami biztos alapon előbb a patiszonkockákat kevertem hozzá és csak utána szórtam bele a pirospaprikát (nehogy megégjen). Kicsit átpirítottam, utána pedig egy kevés vizet öntöttem rá és puhára pároltam. Ez viszonylag hamar megtörtént, hiszen a patiszon elég zsenge jószág volt. (Ja és persze tettem rá sót és egy kevés borsot is.)
Még a puhára párolódás előtt vettem ki belőle egy keveset és lefagyasztottam. Jut eszembe, ez még ott várja a sorsát a fagyasztóban. :-) A többit pedig tejföllel sűrítettem be, rottyant egyet és már kész is volt. Masnitésztát főztem hozzá, itt a képen azért ilyen sötét színű, mert durumbúzából készült.
Így utólag már nem teljesen értem, miért is nem voltunk korábban jóban, a patiszon meg én... Finom is, meg hamar el is készül, szóval ezentúl ezt is gyakrabban fogom használni.
Patiszonpaprikás
- fél patiszon
- 1 fej vöröshagyma
- 1 kis pohár tejföl
- kevés étolaj
- só, bors, pirospaprika
