Mert ha húsvét, akkor bárány, cserépedény és persze Nagyapa fűszeres fehérbora. :-) A fantasztikusnál is remekebb recept Váncsa István Lakoma című könyvéből származik. Ebből szemezgettem ugyanis húsvétra készülődve. A cél valami egyszerű, kicsit, de nem nagyon különleges fogás volt bárányból (extrém hozzávalók kilőve). Nos, erre ez a zöldséges-fehérboros ragu éppen alkalmas, azaz jó választás volt. És milyen meglepő, hogy véletlenül még bor is van benne. :-) Tulajdonképpen hamar elkészül, bár a sok előkészület miatt azért nem mondanám, hogy hipergyors fogás. A következőképpen állítjuk elő.
Először is: Beszervezünk valakit, aki megbízható forrásból beszerzi az alkalmas bárány-alkatrészeket (jelen esetben combot és lapockát). Meggyőzzük, hogy segítsen az esetleges maradék faggyú eltávolításában és a csontok eltávolítása után kockázza is fel a húst. Azaz végezze el a munka dandárját. :-)
Közben rácsodálkozunk, hogy nem is annyira vörös a hús, mint számítottunk rá (első találkozás a báránnyal). Az első meglepetéstől magunkhoz térve meghámozzuk és felkockázzuk a zöldségeket, kivéve a póréhagymát, amit felkarikázunk. Összeöntjük a paradicsompürét és a bort, hozzáadjuk a fűszereket. Ismét meglepődünk, ezúttal azon, hogy hozzá kell facsarni egy fél citrom levét is. De hát mindegy, biztos tudja a recept lejegyzője, mit miért kell tenni. (Most komolyan, paradicsompüréhez citromlevet?)
Előveszünk egy jókora serpenyőt, amiben barnára sütjük az olívaolaj és a vaj keverékén a húskockákat. A trükkös a dologban, hogy a második-harmadik adag környékén már nem teljesen látszik, hogy tényleg megpirult már vagy csak a barnuló vaj színezte el. Mivel húsvétra dupla adag készült, így eltartott egy ideig, mire kisebb adagokban, gyakran forgatgatva kisült két kilónyi báránykocka... Végül pedig egészen picit átpirítottam a csontokat is, amiket természetesen nem dobtunk ki, hanem együtt sültek a raguval. (A kutyának is legyen húsvétja.)
A visszamaradt olajon-vajon megdinszteltem a kockákra vágott vöröshagymát, picivel később hozzáadtam a póréhagyma-karikákat, egészen végül pedig a felaprított fokhagyma-gerezdeket is. Ezzel már csak rövid ideig pirítottam együtt, nehogy megégjen a fokhagyma.
Ezután következik az az ünnepélyes pillanat, amikor mindent beleöntünk a vadiúj, csodaszép (naná, hogy zöld), ám borzasztóan nagynak tartott cserépedénybe. Végül épp belefért a sárgarépa, a zeller, a megsült húskockák, a megdinsztelt hagymák (a megmaradt zsiradékkal együtt) és a fűszeres-boros paradicsompüré. Meg a tetejére, a fedő alá a két csont. Mert bár a csont a kutyáé, a belőle menetközben kisülő íz a miénk. :-)
Ha meg lehetne beszélni a gázsütővel, akkor feltétlenül 100-110 fok környékén sütnénk jó sok órán át, de mivel a legkisebb fokozat 160 fokos melegséget ad, így beérjük azzal. FONTOS: A cserépedény érzékeny és törékeny lélek, nem kedveli a túl hideg / túl meleg hozzávalókat vagy környezetet és ezek gyors váltogatását. Ezért egyenlangyosan teszünk bele mindent és hideg sütőbe tesszük be sülni. (Később persze alágyújtunk.)
Uszkve három óra alatt sült meg, de ez nagyban függ a bárány életkorától és más demográfiai jellemzőitől. Az első két órában egyáltalán nem nézegettük, 2,5 óránál kóstoltuk először. A sütés kezdetétől eltelt harmadik óra után pedig meglepődve tapasztaltuk, hogy eltűnt a teljes mennyiség egy része. Nem, senki nem ette meg, csupán egy kicsit összeestek a hozzávalók. A zöldségek finom puhára (várakozásainkkal ellentétben nem pépesre) sülve, a hús pedig mennyeien omlósra. Nem volt se intenzív paradicsom, se erős citrom íze. És egyáltalán nem volt durván erős "állat" íze sem. Persze, mert nem birka volt, hanem bárány. De akkor is kellemes meglepetés volt. Az is, amilyen sebességgel fogyott... Ja igen, stílszerűen bulgurt főztem hozzá, hogy autentikusabb legyen.
Azt hiszem, fogunk mi még bárányt sütni. :-)
Fehérboros bárányragu
- 1 kg báránycomb (nagyjából faggyúmentesítve, felkockázva)
- 2 evőkanál olívaolaj
- 5 dkg vaj
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 kisebb póréhagyma
- 1 kisebb fej zeller
- 1 sárgarépa
- 2 dl paradicsompüré
- 2 gerezd finomra vágott fokhagyma
- 2,5 dl fehérbor
- fél citrom leve (nem vicc!)
- 1 babérlevél
- só, bors
