A végére maradt a legérdekesebb, a mogyoróvajas. Ez már főleg "ha lúd, legyen kövér" alapon készült. Meg mert volt egy üveg mogyoróvaj a hűtőben, amivel nem tudtam mit kezdeni, mert magában nem igazán ízlett. Aztán a karácsonyi szaloncukrozás közben kaptam a tippet, hogy a mogyoróvaj, a porcukor és az étcsokoládé jól kijönnek egymással.
Az az igazság, hogy a pontos arányokra nem emlékszem. Nyilván jegyzetelni kellett volna készítés közben, de ez nekem általában nem szokott összejönni - igyekszem rászokni a jövőben.
A lényeg, hogy a sós, pörkölt földimogyoróra emlékeztető ízű mogyoróvajat elkeverjük porcukorral. Emlékeim szerint kb. 2:1 volt a földimogyoróvaj és a porcukor aránya. Magas zsírtartalma miatt minél jobban felmelegszik, annál nehezebb dolgozni vele, szóval érdemes picit sietni.
A kihűtött masszát még így is nehéz volt formázni, ezért nem szaloncukor, hanem golyó formájúak lettek. Rövid étcsokoládé-fürdő után nyerték el végleges kinézetüket. Az instabil állaga miatt ezt tényleg hűtőben érdemes tartani.
Az íze, hát az valami mennyei: a sós mogyoróvaj, az édes porcukor és a keserű étcsokoládé. El kell ismerni, hogy tényleg jó közöttük az összhang... Szóval megéri vele kísérletezni.
Mogyoróvajas szaloncukor
- (sós) mogyoróvaj
- porcukor
- 60-70%-os étcsokoládé
