A rebarbarához nincs igazán erős kötődésem, arra viszont emlékszem gyerekkoromból, hogy nyaranta előfordult, hogy sikerült venni a piacon. Akkor kompót készült belőle, még ma is a számban érzem a kissé fanyar-savanykás, citromos almakompót szerű ízét, amit kiegészített a rebarbaraszeletek zselés állaga.
Azt olvastam viszont, hogy a rebarbara kellemes társaság az eper számára is, így nekiindultam, hogy a piacon rebarbarára vadásszak. Meglepően hamar sikerült beszereznem, így ki tudtam próbálni a vadiúj zöldséghámozómat is. Az előzőnek ugyanis, alig két év, nem túl intenzív használat után eltörött a műanyag nyele. Most az egész rozsdamentes acélból van. :-)
Merthogy vékonyan lehámoztam a rebarbaraszárakról a pirosaszöld vagy zöldespiros héját. Közben igyekeztem megbarátkozni a gondolattal, hogy a rebarbara valójában zöldség. Ez még annál is meglepőbb, mint hogy a paradicsom pedig valójában gyümölcs... A meghámozott rebarbarákat ujjnyi vastag szeletekre vágtam és a megtisztított eperhez kevertem (1:1 arányban). Lehetne hozzá citromlevet adni, de így is elég fanyarnak ítéltem a rebarbarát. Elvileg a piros belsejű rebarbarának (eperrebarbara) édeskésebb az íze. Ilyet sajnos nem láttam a piacon.
Botmixerrel összetörtem, hozzákevertem a cukrot és a Dzsemfixet, majd nagy lángon és folyamatos keverés mellett felforraltam. Három perc után késznek nyilvánítottam a dzsemet és üvegekbe öntöttem. Öt percre fejjel lefelé fordítottam az üveget, utána vissza és hagytam kihűlni.
Közben kóstolgattam kicsit és nagyon kellemesnek tűnt a savanykás rebarbara és a mézédes eper kombinációja. Egy újabb ellenállhatatlan lekvárosüveg landolt tehát a készletemben...
Eperdzsem - rebarbarával
- 50 dkg eper
- 50 dkg rebarbara
- 35 dkg cukor
- 1 csomag Dzsemfix 3:1
