Zöld Alma Főz

A szalalkáli egy nagyon fura találmány, olyan, mint a sütőpor és mégis máshogy lazítja a tésztákat. Emellett meg a benne lévő ammónium miatt nagyon erős szaga van sütés közben. Utána nagyon finom a vele készült sütemény, de még mindig érzem a szúrós, már-már orrfacsaró szagát gyerekkoromból. Viszont amikor a múltkor sütöttünk szalalkális aprósüteményt, annak már szinte egyáltalán semmilyen ammónia-jellegű szaga nem volt. Vagy a szalalkáli változott meg... vagy én öregszem. :-)

De még mielőtt bárki kedvét elvenném a kísérletezéstől, fontos leszögezni, hogy ez egy nagyon finom sütemény, pont a szalalkáli miatt könnyű a tésztája, meglepően sok apróság lesz egy adagból, ami ráadásul (jól záródó dobozban) sokáig eláll. Feltéve, hogy nem fogy el előtte. Ráadásul könnyű elkészíteni a tésztáját, hiszen csak össze kell gyúrni hozzá mindent. Ha nem az igazi, akkor egy kevés vizet lehet még hozzátenni. Langyos helyen fél napig hagyjuk pihenni, utána jó vékonyra nyújtsuk ki (késhegy vastagság).

Az egyetlen dolog, amire figyelni kell az az, hogy gyorsan kell dolgozni a tésztával, különben még nyújtás közben nekiáll dagadni. A hűtőben érdemes tartani, ha már kezd kezelhetetlenül zsírossá és ragadóssá válni. A nagyra növő sütemények miatt célszerű apró formákkal szaggatni és egymástól jó távolra pakolni őket a tepsiben. Forró sütőben (kb. 200 fok, légkeverésesnél 180 fok) kb. negyed óra alatt kisül egy adag - akkor jó, ha már megpirult az alja.

És bár egyetlen receptnek tűnik csupán, ez igazából egy komplett recept-család, hiszen az alaptésztát számtalan módon variálhatjuk tovább:
- megkenhetjük a tetejét tojássárgájával, majd megszórhatjuk kristálycukros reszelt dióval (nálunk ez a leggyakoribb eset)
- keverhetünk a tésztába diót vagy mákot
- összeragaszthatunk két-két süteményt lekvárral
- stb.

Itt a kép a kész szalalkális csillagokról, dióval megszórva (jobb alsó sarok), a kép többi résztvevője nemsokára következik.