Sokat gondolkoztam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést. Mégiscsak gáz, hogy kampányolok a főzés mellett, közben meg néha én is porokból főzök. Vagy nem?
Az úgy volt, hogy épp nem volt sok időm, meg sok friss hozzávaló sem otthon. Volt viszont egy, gyenge pillanatban beszerzett zacskós leves - póréhagyma-krémleves. A zacskó a feliratok alapján nem tartalmaz tartósítószert, hát rendben.
Azt is írták még, hogy csupán fél liter forró vízhez kell keverni (majd közepes lángon, gyakran kevergetve tíz percig főzni) és vendégváró javaslatként felvetették, hogy tehetünk bele bort is. Ez nem is volt kérdés :-) tehát 4,5 dl vizet forraltam, a bort (Nagyapa-féle újbor) pedig csak később kevertem hozzá.
És hogy ne legyen annyira üres az egész, egy kevés pisztáciát aprítottam a tányér aljára, meg füstölt sajtot kockáztam hozzá és erre szedtem rá a forró levest. A pirított pisztáciát Nyussz javasolta levesbetétként brokkoli-krémleveshez (megígértem neki, hogy lehivatkozom) - nyilván "rendes" pisztáciára gondolt, serpenyőben gyorsan átpirítva. A pirított-sózott változat viszont épp kéznél volt és könnyedén belesimult a gyors-egyszerű-zacskós koncepcióba.
Egyébként finom lett. :-) És van ebből a sorozatból gombakrémleves is (rókagomba), szerintem hamarosan kipróbálom azt is.
