A málna mellett a sárgabarack a másik kedvenc gyümölcsöm, mert annyira zamatos és illatos... Korábbi málnalekváros és friss eperlekváros kalandjaimon felbátorodva belevágtam a sárgabarack-lekvár főzésbe.
A következő alapelveim voltak:
- nem fogom forró vízbe vetni és utána meghámozni a barackokat, mert az velük és velem szemben is kiszúrás lenne
- nem szándékozom órákig főzni a lekvárt - igaz, így nem lesz olyan finom, mint a Nagyié, de ez volt a kompromisszum a lekvár és a nincs-lekvár között
- kisebb adag, de többféle lekvárban gondolkoztam.
Így végül háromféle dzsemet készítettem és másfél óra alatt a mosogatással, pakolással együtt mindennel elkészültem. Vaníliás, mandulás és étcsokis sárgabaracklekvár lett a végeredmény. Akkor lássuk őket sorban!
Vaníliás sárgabarackdzsem
A múltkori vaníliás eperdzsem mintájára az első változat, aminek nekiláttam, a vaníliás sárgabarackdzsem volt. Kikapartam egy vaníliarúdból az apró magvakat és hozzákevertem a fél sárgabarackokhoz, a cukorhoz és a dzsemfixhez. Jól összetörtem az egészet botmixerrel, a főzés idejére hozzáadtam a vanília kikapart héját is és a dzsemfix használati utasítása alapján nagy lángon felforraltam, három percig főztem. Ekkor eltávolítottam a vanília héját és üvegekbe öntöttem a forró lekvárt. A lezárt üvegeket pár percre a tetejükre állítottam, utána visszafordítottam és megvártam, amíg teljesen kihűlnek. (És közben nagyon örültem, hogy nem kellett őket dunsztba pakolni.)
Vaníliás sárgabarackdzsem
- 1 kg sárgabarack
- 30 dkg cukor
- 1 vaníliarúd
- 1 csomag Dzsemfix 3:1
