Egy ideje barátkozunk már a távolból - drogériák, szupermarketek, bioboltok polcain gyakran láttam bulgurt, azaz törtbúzát. Aztán jött a hirtelen elhatározás, hogy ki kell próbálnom, milyen íze van. Annyit tudtam róla, hogy sokmindent lehet készíteni belőle - ezek többségéhez viszont friss zöldségekre lesz majd szükség. Addig is, találtam egy téliesebb ötletet, amit aztán átvariáltam. Mert miért is ne lehetne bulgurt babbal enni?
Először is: hogy legyen némi tavasz-illúziója a dolognak, vékonyra karikáztam három újhagymát. (Inkább a fehér szárát, mert a zöld levelei nem voltak igazán szépek.) Amit aztán kevés olajon megpirítottam, menetközben hozzáadtam az apró kockákra vágott füstölt sonkát. A konzerv vesebabról leöntöttem a levét és egy kevés vízben átöblítettem, majd beleöntöttem a fazékba.
Közben előkészítettem a bulgurt: igazából csak meg kellett mosni, hiszen már elő van főzve. Ami nagyon megtetszett benne, az az, hogy rövid idő alatt megfő, de akár úgy is el lehet készíteni, hogy kétszeres mennyiségű vízzel leforrázzuk, lefedjük és hagyjuk, hogy magába szívja a nedvességet.
Ennél most valamivel kevesebb, kb. másfélszeres mennyiségű vizet öntöttem a fazékba, a bulgurra. Az egészet jól összekevertem, megsóztam és közepes lángon nagyjából tíz percet főztem. Mivel ekkor még mindig volt egy kevés leve, lekapcsoltam alatta a főzőlapot és hagytam, hogy a törtbúza pár perc alatt magába szívja a maradék nedvességet.
Nos, meglepően finom volt - külön a bulgur is, meg az egésznek az összhatása is (az édeskés bab és bulgur, meg a sós-füstölt sonka...). Szóval a végén még kiderül, hogy ezek az egészséges dolgok finomak is. :-) Folyt. köv.
Hagymás-babos-sonkás bulgur
- 2-3 szál újhagyma
- 5 dkg füstölt sonka, húsos szalonna
- 1 doboz vesebab-konzerv
- 10 dkg bulgur
- 3 dl víz
- kevés só
