Ez volt a meglepetés-torta Anyák napja alkalmából. Már régóta ki akartam próbálni, milyen íze van a mascarponénak, ha megsütöm. Nos, határozottan kitűnő.
De vissza a történet elejére: Előkészítettem a hozzávalókat, közben megállapítottam, hogy 26 centis tortaforma helyett egy 24 centiméter átmérőjűvel kell beérnem (ennek akkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget). A túrót azért érdemes időben kikészíteni, mert így sokkal lágyabb és krémesebb lesz a belőle készült sütemény. A többi hozzávalót meg azért, hogy ne maradjon ki semmi.
Amíg a hozzávalók ráhangolódtak az előttük álló feladatra, nekiláttam a mazsolák aprításának. Szép, nagyszemű görög mazsola volt. Mire felnegyedeltem tízdekányit belőle, zen-közeli állapotba kerültem... Egyedül az tartotta bennem a lelket, hogy tudtam, így jobban magába szívja majd a rumot, amivel a langyos vízzel való leöblítést követően öntöttem nyakon. Amíg a mazsolák áztak, gyorsan összegyúrtam a tészta hozzávalót - azaz a lisztet, a cukrot, a vajat, egy tojást és egy kevés sütőport. Viszonylag könnyű volt összeállítani a tésztát, utána a hűtőbe tettem a felhasználásig.
A töltelék hozzávalóit alaposan, de óvatosan kevertem össze (tehát nem habosítottam), egy kevés rumot is öntöttem hozzá (amit nem "ittak meg" a mazsolák). Porcukorral készítettem, mert szerintem jobban illik a mascarpone krémességéhez. Szarvasi mascarponét szoktam használni, amiről tudom, hogy valószínűleg távol áll attól, amit egy igazi olasz mascarponénak hív, de legalább megbízható a minősége.
Kivajaztam a tortaformát és előmelegítettem a sütőt 180 fokra (az általam talált recept 190 fokot javasolt, ilyen pont nincs a sütőn). Csak ekkor vettem elő a hűtőből a tésztát, amit kivételesen egész szabályos körré sikerült nyújtani (ritka pillanat!), nagyjából 1 centivel lett nagyobb az átmérője, mint a formáé. Belesimítottam a tortaformába, utána pedig ráöntöttem a túrós-mascarponés-mazsolás krémet. Egy kevés mazsolát nem kevertem bele, hanem a tetejére szórtam. Így nézett ki sütés előtt.
Igyekeztem inkább alacsony, mint magas hőfokon sütni, hogy így elkerüljem a repedéseket a tetején. Nos, ez nem sikerült, közben viszont drukkolhattam, hogy ne nője ki a sütemény a formát. (Szeretem a kihívásokat.) Elvileg 190 fokon 40-50 percre lett volna szükség, 180 fokon viszont több, mint egy óra kellett ahhoz, hogy aranybarnára süljön a torta teteje.
Aztán persze a sütőből kivéve jól összeesett a teteje, cserében viszont eltűnt a repedések nagy része is. :-) A torta felvágásakor derült ki, hogy másfél óránál valamivel kevesebb sütés is elég lett volna, mert picit kiszáradt és túlsült a tészta. Összességében viszont mennyei lett az íze, a megsült túrós-mascarponés krém lágy és finom lett - ehhez persze nyilván hozzájárultak az apróra vágott mazsola-darabkák is...
Mascarponés-túrós torta
A tésztához:
- 20 dkg liszt
- 7 dkg cukor
- 1 mokkáskanál sütőpor
- 7 dkg margarin
- 1 tojás
A töltelékhez:
- 50 dkg mascarpone
- 25 dkg túró
- 1 kis pohár tejföl
- 15 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 evőkanál liszt
- 3 egész tojás
- 10 dkg mazsola
- fél dl rum
