Talán még sosem ettem korábban ennyire finomat... A Nagypapámtól kaptam két "kis" céklát a kertjéből és ezekhez kerestem mindenféle céklás recepteket. Többet is, hiszen az egyik cékla egy kilós, a másik alig másfél. :-) (Ez az a hosszúkás, hengeres változat.)
A keresgélés közben találtam meg Ízbolygó gránátalmás-gyömbéres-édesköményes céklakrémlevesét és annyira hihetetlennek tűnt, hogy ez a rengeteg íz jól kijön egymással, hogy kénytelen voltam kipróbálni. Általában ritkán főzök olyan ételeket, amikhez ennyi minden kell (kicsi a konyha, nincs kamra stb., szóval tessék sajnálni), de nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Megdöbbentő, hogy a cékla torma nélkül is finom és hogy ilyen érdekes dolgok is kihozhatók belőle. Szintén megdöbbentő, hogy milyen jól jön ki egymással a cékla, a gránátalma (sose gondoltam volna), no meg a sült gyömbér és az édeskömény... Mindez annak fényében, hogy nem igazán rajongok a levesekért, ezért viszont nagyon, nem semmi.
A recepthez nem is nagyon tudok hozzászólni, mindent úgy csináltam, ahogy le vagyon írva (na jó, mogyoróolaj helyett olívát használtam). A fénykép viszont elég béna lett, sem a színét, sem a leves egész csodáját nem adja vissza.
