Volt még egy "kisebb" darab a Nagypapámtól kapott céklából, ehhez kerestem valami izgalmas megoldást. Kiderült, hogy a céklából lehet chipset csinálni. Mivel nem kedvelem a bő olajban való sütést, utánanéztem, hogy megoldható-e a dolog sütőben is. Meg. Aztán jött a remek ötlet, hogy milyen jól megállná a helyét egy klassz sütőtöklevesben. (Végül persze megtaláltam, hogy ezt már más is kitalálta. Hiába, nincs új a Nap alatt.)
A céklachips amúgy egyszerűen elkészül, csak időben sok (nekem legalábbis) kivárni, amíg kisülnek az adagok. No de, vissza az elejére: Meghámoztam a céklát, majd zöldséggyalun nagyon vékonyra szeleteltem. Hogy gyorsabban haladjak majd, két tepsit készítettem elő, sütőpapírt fektettem az aljukra majd szépen egyesével beletettem (egy rétegben) a céklaszeleteket. Ecsettel vékonyan megkentem mindegyiket olívaolajjal, utána óvatosan sóztam-borsoztam őket.
Légkeveréses sütőben 150 fokon nagyjából 10-15 perc alatt sült meg egy adag, de azért folyamatosan rá kellett nézni. Akkor vettem ki a sütőből, amikor már szépen elkezdett felfelé pöndörödni a céklaszeletek széle. Amelyiknek a tetejére picit túl sok olívaolaj sikeredett, azt papír kéztörlővel itattam fel. Volt 1-2 adag, amelyikre csak olajat tettem, azok is finomak lettek, mert a sült céklának önmagában is finom íze volt.
Frissen egyébként finomabb volt - nem csak a sütőtöklevesben, amit szépen megszínezett, hanem csak úgy, magában ropogtatva is. Másnapra kicsit magukba zuhantak a sült céklaszeletek, de az ízük szerencsére nem változott. Tanulság nekem: a következő öt évben nem valószínű, hogy még egyszer nekilátok, mert túl macerás volt folyamatosan figyelni és cserélgetni a tepsiket.
Céklachips
- rengeteg cékla
- olívaolaj
- só, bors
