Hát ez, ez valami csoda. Mennyei és hihetetlenül természetes az íze és ehhez hozzáképzelve a friss, ropogós kenyeret, nagyon-nagyon könnyű megéhezni.
Szóval csodás ízemlékek fűződnek hozzá és igazából elég nehéz elrontani. A titka a finom túró, meg persze a jóféle, vidéki szalonna. Akkor jó, amikor tényleg húsos a szalonna, mert ha olyan szépen kisül a zsírja, mint nálunk egyszer a túrós csuszánál a mangalica-szalonna (konkrétan nem maradt belőle szinte semmi), az nem az igazi. Túróból pedig nem a rettenetesen száraz, göröngyös, hanem a házi jellegű, lágyabb, krémesebb jó hozzá, bár igazából minden máshoz is.
És hát ami még mindezeknél is finomabb, az a kecsketúró, ami jóval zsírosabb, lágyabb, krémesebb, ízletesebb, mint a tehén- vagy a juhtúró. Szinte folyik és eszméletlenül finom belőle a sztrapacska, meg a tejfölös túró is (tejföl nem is nagyon kell hozzá). No, ilyet még nehezebb kapni, de feltétlenül érdemes keresgélni.
De visszatérve a recepthez, ami még fontos, az az, hogy a túró szárazságát figyelembe véve kell hozzá több vagy kevesebb tejföl. És amire még rájöttem: ezt nem jó turmixgépben készíteni, mert nagyon összetörik a túró és így nem áll belőle össze szépen a szendvicskrém.
Hozzávalók
- 10 dkg vékony szelet húsos bacon szalonna
- 50 dkg tehéntúró (a fele juhtúró is lehet)
- kb. 3 evőkanál tejföl (ez attól is függ, mennyire száraz a túró)
- 1 mokkáskanál őrölt feketebors
- 3-4 gerezd fokhagyma
És így kell elkészíteni: A szalonnát apróra vágjuk, majd pörcösre sütjük. A túrót szitán áttörjük, a tejfölt krémesre keverjük, majd a kihűlt szalonnát zsírjával együtt hozzáadjuk. Borssal, zúzott fokhagymával ízesítjük és utánasózunk, ha kell.
