Érdekes kísérlet volt batyuban / fóliában csirkét sütni és így egy egészen új ízvilágot ismertem meg. Nagyon hamar elkészül ezzel a módszerrel minden, nem kell rá vigyázni és a végtelenségig variálható. Az ötlet Jamie Oliver-től van, aki előszeretettel használja ezt a módszert gyors ebédek elő- és elkészítésére. Alább egy változat.
Igazából megint mustárt, hagymát, borsot és sót főztem :-) néhány egyéb kiegészítővel. (És bármily meglepő, most nem vettem cukkinit, helyette friss és roppanós zöldhagymát, meg póréhagymát választottam. Illetve beleszerettem még egy csokor mennyei vajretekbe is - nagyon sokáig nem ismertem az ízét, de az első találkozó óta kedvelem az ízét és a puhaságát, meg azt is, hogy nem olyan "csípős", mint a hagyományos retek és nem olyan karakteres az íze, mint a feketereteké. Bár el kell ismerni, hogy köhögésre tényleg jó a kivájt feketeretek, teleöntve mézzel - ezt kell kikanalazni, mert magába szívja a feketeretek gyógyító hatóanyagait is, az ozmózis elvén működik a dolog. Azt hiszem, kicsit eltértem a tárgytól...)
Szóval, kezdjük az elején. Némi bolgár nosztalgiával sebészkedtem egyet a csirkemellfilén, kiműtöttem belőle a csontdarabkákat. (Nem is értem, ezerötszáz forintos kilónkénti árnál azért elvárnám, hogy ne kelljen ezzel bajlódni.) Aztán a megmosott, leszárított csirkemellfiléket (három nagyobb darab lett) sóztam, borsoztam, került rá még egy kevés vegeta és kakukkfű is. Aztán öntöttem rá pácként joghurtot, amibe egy kevés mustárt kevertem. Amíg gyors-pácolódott a hús és szépen magába szívta a fűszereket, meg a joghurtot, addig megmostam egy darab póréhagymát meg két szép zöldhagymát és felkarikáztam - hozzákevertem a tálban pihenő finomságokhoz. Ezen kívül előkészítettem azt a kerámia-tálat, amit mindig is ki szerettem volna próbálni és két nagy fóliadarabból elkészítettem a recept lelkét, a batyut.
Egymásra terítettem a két fóliát és három oldalon szorosan behajtottam. Ja igen, mivel semmi zsiradék nem volt a pácban, vajat kentem a batyu belső oldalaira. Az eredeti recept (Jamie Oliver) szerint az elkészített batyuba kell behelyezni a csirkét. Szerintem ez elég nehéz művelet lett volna, így inkább szétszedtem a fóliákat és a belepakolás utána újra összehajtogattam. Batyukészítés közben azon morfondíroztam, hogy mit szólna a csirke egy kevés fehérborhoz, aztán végül öntöttem hozzá kb fél decit, mielőtt beleszórtam volna mindent a batyuba. Így nézett ki sütés előtt a finomságokat rejtő csomag.
Kétszáz fokon úgy negyven perc alatt lett készen a csirke, de igazából megvan ez félóra alatt is, ha előmelegített sütőbe teszi az ember (én a kerámiatál miatt hideg sütőbe tettem). Ilyen lett. Nem igazán látványos az eltérés a két kép között. Talán csak annyi, hogy a végefelé a vaj egy része úgy döntött, kifolyik a fóliából, de ennél komolyabb dráma nem történt.
És viszont amikor kibontottam a csomagot, megcsapott a hús, a joghurt és a hagyma íz-egyvelege. Ekkor jutott eszembe, hogy nem csináltam hozzá köretet. De igazából nem is tudom, mi illene hozzá. Talán főtt krumpli vagy fóliában sült krumpli, de én szinte sosem sütök/főzök krumplit. Vagy még salátát tudnék elképzelni hozzá. Ehhez végül pihepuha zsömle volt a köret, mert azzal ki lehetett tunkolni a fólia alján összegyűlt szaftot is. :-)
