Mivel lassan tényleg beköszönt a tavasz, méltó lezárása volt a téli céklaszezonnak a "miért is ne?" alapon kipróbált céklás-csokis kuglóf, aminek a receptjét Lila Fügétől kölcsönöztem. (Tudom, már mindenki a medvehagymánál tart, de azért még el lehet csípni szép céklákat a boltokban.) Úgy voltam vele, hogy ha a répatorta lehet finom, akkor ennyi erővel a cékla íze is tud jól működni egy süteményben. A vakteszt :-) eredménye az volt, hogy aki nem tudta, mi van benne, az csak egy jóízű csokis kuglóffal találkozott, a főtt cékla ízét szinte senki sem szúrta ki. :-)
Tényleg, ez fontos dolog: egy jelentős előkészületet igényel a recept kivitelezése, jól meg kell főzni a céklákat, akár két órát is érdemes rászánni. Én Nagyapától hosszúkás céklát szoktam kapni és ezzel próbáltam ki a receptet, de a "hagyományos", bolti kerek céklával is jól működött a süti. Utóbbi valamivel világosabb volt, így picivel jobban "kilátszott" a színe a tészta összekeverésekor.
A megfőtt, kihűlt céklákat könnyedén meg lehetett hámozni, utána felkockáztam és a botmixer segítségével összetörtem, így sűrű pép lett belőle. Jól kikevertem a cukrot a vajjal - ja igen, én csak kristálycukor formátumú, világosabb nádcukrot kaptam, aztán később Róbertgidáék megmutatták, milyen "az igazi" barnacukor. Legközelebb kipróbálom azzal is, nagyon bíztató volt az illata.
Közben megolvasztottam az étcsokoládét. Tudom, hogy gőz felett illik, én alacsony fokozaton a mikrohullámú sütőben szoktam. (Nem egyszer égette meg már a felcsapó gőz a kezemet, ezért igyekszem nem esélyt adni neki erre.) Ezt még nem adtam hozzá a sütihez, a tojást viszont igen, amivel ismét jó alaposan kikevertem.
És akkor jött a számomra legizgalmasabb pillanat: beleöntöttem a keverőtálba a céklapépet, meg az olvasztott csokit és nem elfelejteni a vaníliakivonatot sem! Tényleg élmény volt nézni, ahogy összekeveredik a lilaság és a sötétbarna csokoládé az addigi sárgás árnyalatokkal...
A (velem ellentétben) muffinozásban jártasoknak biztos ismerős, hogy van még egy száraz hozzávalós edényünk is, ebben a liszt és a sütőpor, no meg egy kevés só várja, hogy belőle is legyen valami. Ezt is hozzáadjuk a masszához, de már csak óvatosan kevergetjük (hiszen ez nem tiramisu), hogy összeálljon egy egységes színű és állagú krémmé. Ekkor sietve beleöntjük a kivajazott-kilisztezett kuglófformába vagy kapcsos tortaformába (24 cm átmérőjűbe belefér egy adag) és betesszük a 190 fokra előmelegített sütőbe, ahol legalább háromnegyed óráig ellesz magában.
És hogy miért volt a sietség? Hát hogy végre nekikezdhessünk a csokis-céklás-vajas-cukros keverőtál önkéntes megtisztításának. :-) Mi a nővéremmel ezekért a pillanatokért rajongtunk a kevert süteményekért...
No de vissza a kuglófhoz: az enyémnek még kellett plusz negyed óra és menet közben sajnos a teteje is megrepedt. Tűpróbával tesztelgettem, hogy ne maradjon sületlen a közepe. Hagytam pihenni a formában egy negyed órát, utána kiszedtem belőle. Na, ekkor repedt meg szegény teljesen. Tuudom, ez az ízén semmit sem változtat. De akkor is piszokság volt tőle...
Az íze: Hát az valami hihetetlen. Nagyon csokis és picit érezni valamit, ami édeskés - ez a cékla. A képen természetesen nem penészes a kuglóf teteje, csak egy picit lisztes. Lehetett volna porcukrozni az egészet, de szerintem így is pont eléggé édes volt. És a végére egy figyelmeztetés: Nagyon tömény, nagyon laktató sütemény, úgyhogy érdemes belőle nem túl méretes szeleteket vágni. :-)
Céklás-csokis kuglóf
- 12 dkg puha vaj
- 35 dkg sötét barnacukor
- 40 dkg főtt cékla
- 15 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé (legalább 50, de inkább 60-70%-os kakaótartalommal)
- 1 tk vaníliakivonat
- 1 tojás
- 25 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 1 csipet só
