Amilyen misztikus édességnek tartottam sokáig a tiramisut (bonyolult és hosszadalmas elkészíteni), annyira gyorsan megvan. Jól meg is lepődtem, amikor húsvétra készülődve rájöttem, hogy még nincs fent a blogban. Hát akkor most jön. Ugyanis alakulóban van, hogy esetleg bejáratott húsvéti fogás lesz belőle. Már csak azért is, mivel beszereztünk hozzá egy üveg amarettót.
Amikor az első tiramisu-gyártáshoz készülődtem, a következő tippeket gyűjtöttem be az ismerősöktől és többfelé olvasgatva:
- Kifejezetten valami egyszerű, olcsó babapiskóta jó hozzá. A drága nem a kellő mértékben szívja fel a kávét. (Jelzem: nem hittem el, ezért kipróbáltam. És tényleg így van.)
- Bár nyilván nem "igazi" mascarpone, de a célnak leginkább a Szarvasi-féle felel meg. Külön előnye, hogy a tetején belül megtalálható a recept, amit célszerű pontosan betartani. (Még nem mertem más márkát kipróbálni. És a receptbe sem belenyúlni.)
- A mascarpone és a tojássárgája szereti, ha sokáig keverődik a krém belőlük. (Tényleg sokkal lágyabb és krémesebb, ha van türelmünk sokáig kevergetni a robotgéppel. Nem igaz persze ugyanez a tojásfehérjére, ami egy idő után összeesik.)
- Néhány órán át mindenképpen jó, ha hűtőben pihen a kész tiramisu, de a legjobb, ha egy éjszakán át hagyjuk pihenni.
Azzal kezdjük az egészet, hogy a tojások sárgáját szétválasztjuk a fehérjétől. A fehérje megy (átmenetileg) a hűtőbe, a sárgájákat pedig a vaníliás cukorral és két evőkanál cukorral habosra keverjük. Jó alaposan és jó sokáig. Utána hozzáadjuk a mascarponét és egy kevés amarettót is, tovább keverjük jó alaposan, hogy végül kemény, habos krémet kapjunk.
A habverők gyors, ám alapos leöblítése után a maradék egy evőkanál cukorral kemény habbá verjük a fehérjéket. Gyerekkorunkban úgy tesztelte a Nagymamánk, hogy jó-e már a (kézi habverővel) felvert hab, hogy az edényt megfordítva a fejünk felé tette. Ha nem zuhant a fejünkre a hab (sose tette), akkor már elég kemény volt! :-) Azért persze enélkül is látjuk, kb. mikor jó. Ha szeretnénk, egy kis részét jó alaposan elkeverjük a másik krémmel (nem baj, hogy összetörik, viszont homogénebb lesz az egész) és csak a maradékot forgatjuk bele nagyon óvatos mozdulatokkal, vigyázva, hogy össze ne törjük a habot.
Most jön az egészben a legjobb rész: a babapiskóták mártogatása a lehűtött kávé, a hideg tej, az amaretto és kevés cukor jól összekevert egyvelegébe. Elég furcsa színű trutyi lesz, viszont ez ad igazán jó ízt a száraz piskótáknak. (Korábban rummal kísérleteztünk, idén az amaretto nagyon bevált. A kóstoláskor még erőteljes mandulaíze volt, másnap viszont élesben már szépen belesimult a többi íz közé.) Nem kell teljesen szétáztatni, elég csupán néhány másodpercre az áztatólébe tenni. Utána egy nagyobbacska, lehetőleg szögletes tálba pakolunk egy rétegnyit belőle.
Erre kanalazunk a mascarponés krémből, szépen elegyengetjük, utána pedig (cukrozatlan) kakaóport szitálunk a tetejére. Ezt ismételgetjük addig, amíg el nem fogy a krém. (A kávéval érdemes vigyázni, a végefelé hajlamos elfogyni.) Legfelülre persze mascarpone kerüljön és jó adag kakaó. Hát jó, elvileg az utolsó kakaórétegnek csak tálaláskor kellene rákerülnie (hogy ne ázzon el), mi viszont pont azt szeretjük benne, hogy ráolvad. :-)
És mert húsvét, így szitáltunk a tetejére egy kevés porcukrot egy tojásmintán keresztül. (Nem mi voltunk a bénák, hanem a műanyag minta.) Nos, ez másnapra pont eltűnt a kakaóporban, így ez az egyetlen bizonyíték az egykori létezésére. :-) Ez itt a képen amúgy dupla adag, azaz fél kiló mascarponéből készült. És alig néhány óra leforgása alatt elfogyott... Így csak tippelni tudok, hogy a nyers tojás miatt nem áll el sokáig.
Tiramisu
- 25 dkg mascarpone
- 3 tojás
- 3 evőkanál cukor (plusz amit a kávéhoz teszünk)
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 csomag babapiskóta
- 2 dl hideg feketekávé
- 2 dl tej
- 3 evőkanál rum vagy amaretto (plusz amit a mascarponéba teszünk)
