Az egészségtudatosság jegyében szükség volt egy olyan szaloncukorra is, amiben nincs hozzáadott cukor, ezért esett a választásom erre a diós-narancsos változatra. Ahhoz képest, hogy mennyi narancs van benne, megdöbbentően intenzív narancsíze lett. Ebből a mennyiségből rengeteg szaloncukor lett, de tényleg! Megszámolni már nem volt erő, de olyan 80-100 darab közötti egy adag, ez persze attól is függ, mekkora formákat hengergetünk a masszából.
Az előkészítés ebben az esetben is gyorsan ment: A megmosott mazsolát kb. öt percre forró vízbe áztattam - ez azért kellett, hogy jól megszívja magát nedvességgel. Közben narancshéjat reszeltem, illetve diót daráltam (pontosabban az aprítógép).
A beáztatott mazsoláról leöntöttem a vizet és kicsit kinyomkodtam, majd az aprítógép segítségével ledaráltam. Ezután már csak az volt hátra, hogy egy jó nagy tálban összekevertem a hozzávalókat. Érdekes, hogy miközben a kókuszreszelék íze szinte észrevétlenül megbújik a keverékben, már kevés narancstól is igazán aromás lett.
Kis hűtést követően következett a szaloncukrok formázása. Szerintem ez nehéz feladat, még nem sikerült megtalálni az ideális megoldást. A lényeg, hogy az akármilyen formájú szaloncukrokat kicsit állni, szikkadni hagyjuk és csak utána mártjuk olvasztott csokoládéba. Sütőpapírral borított tálcán hagyjuk egy éjszakán át száradni és utána szépen egyesével becsomagoljuk.
Mivel nincs benne tartósítószer, így fontos tudni, hogy nem áll el olyan sokáig, mint a bolti szaloncukor. A csokoládémáz állaga nem sikerült tökéletesre, nem lett olyan roppanósan kemény, így a szaloncukrok beköltöztek a hűtőbe, persze csak arra a pár napra, amíg el nem fogytak. :-)
Diós-narancsos szaloncukor
- 50 dkg mazsola
- 20 dkg dió
- 10 dkg kókuszreszelék
- 1 narancs reszelt héja
- fél narancs leve
- fél kávéskanál őrölt fahéj
- 30 dkg 60-70 %-os étcsokoládé
