Az úgy volt, hogy egyszer feldolgozásra várt két kiló csodaszép, érett málna. Viszont a nagy melegben nem volt kedvem nekiállni a lekvárfőzésnek... A málnaszörp esetében pedig sajnáltam volna veszni hagyni a visszamaradó gyümölcshúst (akkor még nem tudtam, hogy lehet másképp).
Ezért addig bújtam a szakácskönyveket, amíg kiderítettem, hogy lekvárt / ízt valójában főzés nélkül, nyers gyümölcsből is lehet készíteni. Méghozzá igen gyorsan és egyszerűen. :-)
Mindössze annyi dolgom volt, hogy gyorsan ám gondosan megmostam a málnaszemeket - nem szabad hosszan áztatni, mert akkor sokat veszít az ízéből. Jól lecsöpögtettem, majd pedig alaposan összetörtem. Ezt a műveletet turmixgéppel vagy akár krumplinyomóval is elvégezhetjük, a lényeg, hogy szétzúzzuk a málnaszemeket.
Utána a gyümölcs súlyának megfelelő mennyiségű kristálycukrot öntöttem hozzá és addig kevergettem, amíg a cukor teljesen feloldódott. Ez persze még kevés lenne az üdvösséghez, így a málnalekvár tartósságához szükség volt tartósítószerre is. És itt jön az érdekesség: a késhegynyi szalicilt fél deciliter pálinkában oldottam fel. Bármilyen bogyós gyümölcs pálinkája jó hozzá, én törkölypálinkával készítettem. Leszámítva azt a pillanatot, amikor megszédültem a pálinka illatától :-) könnyen és gyorsan ment a művelet és az arányokon látszik, hogy azért nem lett nagyon pálinkaíze a málnalekvárnak. Sőt, az alkohol segített a málna illatának és zamatos ízének megőrzésében.
Annyi feladat volt még vele, hogy egy újabb összekeverés után alaposan kimosott üvegekbe öntöttem és celofánnal vagy pedig jól záródó fémkupakkal lezártam az üvegeket. Egyáltalán nem rajongok a pálinka ízéért, nem is tudom meginni, a málnalekvárban viszont nagyon jól teljesített. (Olyannyira, hogy a málnalekvár-kóstolás volt az a pillanat, amikor a kollégáim felvetették, hogy bár jól végzem a munkámat, nem gondolom-e, hogy pályát kellene váltanom és csak málnalekvár-szerűségekkel foglalkoznom...)
Málnaíz nyersen
- 1 kg málna
- 1 kg cukor
- 0,5 dl pálinka (bogyós gyümölcsé)
- 1 késhegynyi szalicil
