Zöld Alma Főz

Miért is nem sütök én rétest? Azért, mert nem állok neki rétestésztát gyúrni és nyújtani, a bolti meg olyan izé... Hát, kivételesen felfüggesztettem az elveimet és vettem egy csomag előre kinyújtott rétestésztát. Nem bántam meg. :-)

Az egész onnan indult, hogy sikerült igazi kecsketúrót vennem. Nagyon szeretem, mivel krémes, lágy és nincs az a mellékíze, ami a juhtúrónak szokott lenni. Egyébként isteni sztrapacskát lehet készíteni belőle. De most egy ennél egyszerűbb fogás volt a terv. A receptet Flat-Cat-től kölcsönöztem.

A lényeg, hogy kevés edényben és hamar elkészül: Ugyanis az előkészítése csupán annyi, hogy a zöldségeket szép egymásutánban finomra reszeljük (természetesen előtte meghámozzuk őket). Ehhez morzsoljuk hozzá a kecsketúrót, végül az egészet fűszerezzük: sok kakukkfűvel, valamint sóval és borssal. Jól összekeverjük és a hűtőbe tesszük, amíg a réteslapokkal foglalkozunk.

Ezekkel is hamar lehet végezni: a széthajtogatott réteslapot megkenjük olívaolajjal, utána pedig félbehajtjuk. A rövidebb oldalához kanalazzuk a töltelék hatodát, utána 1-1 centit visszahajtunk a tésztából és feltekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsiben helyezzük el - lehetőség szerint a tészta vége kerüljön alulra. Ha már minden tekerccsel végeztünk, a tetejüket megkenjük olívaolajjal, utána pedig 200 fokra előmelegített sütőben bő félóra alatt megsütjük. Ez pont addig tart, amíg pirosas-barnásra sül a tetejük.

Melegen és hidegen is finom volt, önmagában is laktató, de akár köretként is megállja a helyét. Szóval mennyei, főleg a kecsketúró benne, meg a roppanósra sült tésztája, meg az egész úgy, ahogy van. :-) Nyilván még ezerféle módon lehet kombinálni a zöldségeket, persze, csak ha sikerül szerezni kecsketúrót... Netán kecskesajtot...

Zöldséges-kecsketúrós rétes
- 1 csomag réteslap (Tante Fanny)
- 0,5 dl olívaolaj
- 20 dkg cukkini
- 20 dkg sárgarépa
- 10 dkg burgonya
- 10 dkg kecsketúró
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 teáskanál morzsolt kakukkfű
- só, bors

Most épp nagyon rá vagyok kattanva a kecsketejből készült dolgokra, mindenféle kecskesajtos és kecsketúrós dolgokkal kísérletezek. Mind közül eddig ez volt a leggyorsabb megoldás: leveles tésztából sütöttem kecskesajtos csigát. Mostanra már megtanultam, hogy leveles tésztából olyat érdemes venni (pl. Tante Fanny), amit már a gyárban kinyújtanak és segítőkészen feltekernek a sütőpapírra, mert így sokkal jobban lehet haladni vele. :-)

A snidlinges kecskesajt, amit használtam hozzá, annyira friss és puha volt, hogy kézzel szét lehetett morzsolni. Azért biztos, ami biztos, a krumplinyomóval is áttörtem, miután hozzáadtam a finomra reszelt lilahagymát. A lilahagyma egy hirtelen ötlet volt csupán, viszont elmondhatatlanul megbolondította a csigákat...

Mivel a kecskesajt már önmagában is elég sós, ezért csak egy kevés sót szórtam bele. Jól összedolgoztam ezt a keveréket, utána pedig megkentem vele a két kiterített leveles tészta tekercset. A végén üresen hagytam egy csíkot, hogy a csiga tésztája a külső íven össze tudjon tapadni. A több apró csiga reményében a szoros feltekerés után nem hosszában, hanem keresztben vágtam fel, így egy tekercsből 25-30 darab lett.

Kétszáz fokra előmelegített sütőben negyed óra alatt szép pirosra sült a tetejük és az aljuk is átsült. Finom volt melegen, langyosan, hidegen... Még épp időben sikerült megörökíteni az utolsó két darabot. :-)

Azóta belegondoltam, mennyi mindennel lehet hipp-hopp megtölteni a leveles tésztát - és már most is szédítően hosszú a lista. Például kecsketúróval kecskesajt helyett vagy valamilyen halas, húsos, esetleg zöldséges krémmel. Hmmm...

Kecskesajtos csiga
- 1 csomag leveles tészta (amiben két tekercs van)
- 30 dkg friss kecskesajt
- 2 nagy fej lilahagyma
- 1 kevés só 

Végül, de nem utolsósorban étcsokoládés verzió is készült, Ízbolygó receptje alapján, picit átvariálva. Például, édes vörösbor helyett én egy könnyű rozét öntöttem hozzá, mézeskalács fűszerkeverék hiányában pedig őrölt fahéjat és szerecsendiót használtam.

Az étcsokoládé kivételével mindent jól összekevertem és turmixoltam, nagy lángon felfőztem. Három perc forralás után adtam hozzá az étcsokoládét. Ezt elvileg reszelni kellett volna, el is kezdtem, aztán még az elején sikerült leborítanom a tálat a reszelő segítségével... Így inkább kisebb darabokra törtem a csokoládét és beledobáltam a fazékba. Gyorsan összeturmixoltam és üvegekbe öntöttem. Az ízéről még nem tudok beszámolni, mert a telített, csokoládés íze miatt ez is a télre szánt adagba került, az epres-étcsokis változathoz hasonlóan.

Étcsokoládés sárgabarackdzsem
- 1 kg sárgabarack
- 5 dkg 60%-os étcsokoládé
- 0,5 dl rozé bor
- 10 dkg cukor
- 1 csomag Dzsemfix 3:1
- 0,5 teáskanál őrölt fahéj
- 0,5 teáskanál őrölt szerecsendió

Ez kicsit bonyolultabbnak, ám annál izgalmasabbnak tűnt. Arról jutott az eszembe az elkészítése, hogy épp volt itthon egy csomag szeletelt mandula, amiről fogalmam sem volt, hogy mire fogom használni. Az elején furcsának találtam a hozzávalók listáját, de azért kíváncsian vártam, hogy mi sül ki belőle. Vörösbor helyett én rozét tettem bele (bevallom, féltem kicsit, hogy nagyon elszínezné a lekvárt). A mandula-szeleteket csak azután tettem bele a fazékba, hogy a többi hozzávalót összeturmixoltam. Nagy lángon felforraltam, három perc főzés után pedig üvegekbe adagoltam. Legnagyobb meglepetésemre a sárgabarackok közül eddig ő az abszolút kedvenc. :-)

Mandulás sárgabarackdzsem
- 1 kg sárgabarack
- 1,25 dl vörösbor
- 3 dkg szeletelt mandula
- 30 dkg cukor
- 1 csomag Dzsemfix 3:1

A málna mellett a sárgabarack a másik kedvenc gyümölcsöm, mert annyira zamatos és illatos... Korábbi málnalekváros és friss eperlekváros kalandjaimon felbátorodva belevágtam a sárgabarack-lekvár főzésbe.

A következő alapelveim voltak:
- nem fogom forró vízbe vetni és utána meghámozni a barackokat, mert az velük és velem szemben is kiszúrás lenne
- nem szándékozom órákig főzni a lekvárt - igaz, így nem lesz olyan finom, mint a Nagyié, de ez volt a kompromisszum a lekvár és a nincs-lekvár között
- kisebb adag, de többféle lekvárban gondolkoztam.

Így végül háromféle dzsemet készítettem és másfél óra alatt a mosogatással, pakolással együtt mindennel elkészültem. Vaníliás, mandulás és étcsokis sárgabaracklekvár lett a végeredmény. Akkor lássuk őket sorban!

Vaníliás sárgabarackdzsem
A múltkori vaníliás eperdzsem mintájára az első változat, aminek nekiláttam, a vaníliás sárgabarackdzsem volt. Kikapartam egy vaníliarúdból az apró magvakat és hozzákevertem a fél sárgabarackokhoz, a cukorhoz és a dzsemfixhez. Jól összetörtem az egészet botmixerrel, a főzés idejére hozzáadtam a vanília kikapart héját is és a dzsemfix használati utasítása alapján nagy lángon felforraltam, három percig főztem. Ekkor eltávolítottam a vanília héját és üvegekbe öntöttem a forró lekvárt. A lezárt üvegeket pár percre a tetejükre állítottam, utána visszafordítottam és megvártam, amíg teljesen kihűlnek. (És közben nagyon örültem, hogy nem kellett őket dunsztba pakolni.)

Vaníliás sárgabarackdzsem
- 1 kg sárgabarack
- 30 dkg cukor
- 1 vaníliarúd
- 1 csomag Dzsemfix 3:1

Ismét egy mentás leves, ami ráadásul savanykás íze miatt melegen és hidegen is nagyon finom. Először is, minden zöldséget megtisztítottam és feldaraboltam. Utána bő egy liter vízben feloldott két leveskockával együtt puhára főztem.

Hozzáadtam a mentaleveleket és a joghurtot, kicsit megsóztam, majd jó alaposan összeturmixoltam. Nem forraltam fel még egyszer, csupán összemelegítettem. A zöldségektől harmonikus, a mentától pikáns, a joghurttól pedig savanykás lett, összességében pedig kellemes és tápláló leves lett belőle, ami még a nagy nyári melegben is jólesik.

Mentás brokkolikrémleves
- 50 dkg brokkoli
- 2 közepes burgonya
- 3 kisebb sárgarépa
- 2 leveskocka
- 2 dl joghurt
- 1 marék mentalevél (15-20 levél)