Fényképen láttalak először és azonnal megigézett ragyogásod, csillogó tekinteted, szóval vonzó voltál, na.
A nevedről nem te tehetsz, szegény, tudom - de hogy miért éppen Ferdinánd lettél? Most komolyan, mi közötök nektek egymáshoz az életben? Mikor megláttalak, szinte kiszóltál, egyenesen hozzám az újságból, hogy "süss meg". Kedvesnek, szimpatikusnak és nem túl bonyolultnak tűntél, bár egy kelttészta sosem az az igazán egyszerű eset. Veled szerencsém volt (van és reméljük, lesz is), eddig még mindig szépen megkeltél (igaz, néha túlzásba is vitted) és nem égtél oda. Szóval úgy összességében mindig megbízhatóan viselkedtél.
Azt a hibát, hogy a recept szerinti tizenkét, hatalmas darabot sütöm meg belőled, csak első alkalommal követtem el. Azóta mindig félbevágom a kinyújtott tésztalapot hosszában és huszonnégy, de általában még annál is több kiscsigát gyártok belőled. Beismerem, így nem tekeregsz olyan szépen, szabályosan és hosszan, ellenben hamarabb átsülsz és (némileg, bár nem szignifikánsan) tovább tartanak belőled a készleteim. Meg valahogy sosem szerettem a muffin-jellegű süteményeket, amikor valamiből, egy adag tésztából lesz összesen tucatnyi, ámde hatalmas, rettenetesen tápláló adag. Apránként szerintem sokkal finomabb és élvezhetőbb az ízed.
A tésztádba általában teszek egy (tényleg nagyon) kevés, alig kortynyi rumot - mert olyan jól megy az édeskés-kalácsos ízedhez. És ugyanennyit öntök a tejszínes-cukros öntözőléhez is. Ebből amúgy a recept szerintinél jóval többre volt szükségem, mikor az eredeti, óriáscsigákat készítettem.
Hogy mikor vagy készen? Azt onnan lehet tudni, érezni, hogy betölti a konyhát (meg az egész lakást is) az a mennyei, jellegzetes vaníliás-tejszínes-karamelles-pudingos illatod. Igen, ezek így mind, együtt. Összetettségedre jellemző, hogy míg a tésztád teteje szép barnára pirul, addig a tejszínnel locsolt részek szép fényessé, krémessé válnak. Ezzel szemben a tészta alul egyszerre ropogós a karamellizálódott cukortól és hihetetlenül lágy a pudingszerű részektől. (Sose hallottam még olyat, hogy kivajazzak és cukorral gazdagon behintsek egy tepsit, de nálad valahogy tökéletesen működik, hogy ezt az átforrósodva krémmé váló réteget magadba szívod.)
Fényképünk, hát az még nincs közös, mert mindig csak rövid ideig vagy az életem része, de talán majd egyszer. Viszont itt a recepted:
Ferdinánd tekercs
Hozzávalók kb. 12 db sütihez:
- 2 dkg élesztő
- 2 dl tej
- 2 csapott evőkanál cukor
- pici só
- 40 dkg finomliszt
- 3 tojássárgája
- 4 dkg margarin
- nagyon kevés rum
A töltelékhez:
- 10 dkg margarin
- 14 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
A nyújtáshoz:
- finomliszt
- A tepsi kikenéséhez:
- margarin
- cukor
A locsoláshoz:
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1-2 evőkanás cukor
- 1,5 dl tejszín
- nagyon kevés rum
