Zöld Alma Főz

Egy újabb, gyorsan elkészíthető leves, ezúttal a Váncsa-könyvből. Még a nyáron készült, de valahogy elfelejtettem megírni. Így most az aktualitását az adja, hogy annyira felmagasztaltam a receptet a nővéremnek, hogy elkérte. :-) És ha már neki bepötyögtem, akkor előástam hozzá a fotóját is. Nem a nővéremét, a levesét. :-)

Könnyű, krémes és egy nagyon izgalmas alapanyagból, csicseriborsóból készül. Én általában konzerv csicseriborsót szoktam használni - természetesen lehet szárított csicseriborsóból is készíteni, ebben az esetben előző este be kell áztatni.

A vajon megdinsztelem a finomra vágott hagymát, utána pedig átpirítom a felaprított sárgarépát, zellert és paprikát is. Hozzáadok öt szál petrezselyemzöldet és három szál korianderzöldet is. Gyakori kevergetés mellett, kis lángon nagyjából tíz percig főzöm, utána pedig a csicseriborsó következik.

Ezt követően annyi vízzel öntöm fel, amennyi ellepi és addig főzöm, amíg a csicseriborsó megpuhul. Ez az én esetemben elég hamar bekövetkezett, mivel a konzervdobozban eleve előfőzött csicseriborsók rejtőznek. Szóval amikor elkezd forrni a leves, akkor leveszem a tűzhelyről és botmixerrel pürésítem.

Utána visszateszem még egy kicsit főni, beleöntöm az alaplét és a tejszínt, megsózom és pont addig melegítem, mielőtt elkezdene forrni. Aprított petrezselyemzölddel és korianderzölddel tálalom.

Csicseriborsó krémleves
- 25 dkg csicseriborsó
- 2 evőkanál vaj
- 1-2 fej felkockázott vöröshagyma
- 1 sárgarépa
- fél zeller
- 1 nagy, piros húsú paprika
- 1 kis csokor petrezselyemzöld
- 1 kis csokor korianderzöld
- 3 dl alaplé
- 2 dl tejszín

Hogy rá ne unjunk a sütőtök-krémlevesre, ezúttal ravioli készült a sütőtökből. Itt találtam a receptet, amibe első olvasásra beleszerettem. Előrebocsátom: elég macerás elkészíteni, de engem speciel a mennyei íze teljes mértékben kárpótolt az aprólékos folyamatért.

Az előkészítés részeként 175 fokos (légkeveréses) sütőben bő fél óra alatt megsütöttem a sütőtököt. Amikor egy picit lehűlt, akkor hámozás után szépen össze lehetett törni egy villával. Sóval, borssal, szerecsendióval és a reszelt citromhéjjal fűszereztem. A parmezán háromnegyedét hozzákevertem. Ezen a ponton lehet egy picit örülni, már kész a töltelék! A neheze viszont csak most következik.

A tésztához összegyúrtam a lisztet a tojással, a sóval és vízzel. Időről időre tettem hozzá egy kevés vizet, amíg már viszonylag könnyen lehetett dolgozni vele. Igyekeztem minél vékonyabbra nyújtani - ez már csak azért sem volt egyszerű, mert a jóféle magyar liszt miatt minduntalan visszaugrott a tészta a korábbi méretére. De nem hagytam magam, így végül néhány milliméteres lett. Felkockáztam és utána még egyesével átdolgoztam mindegyiket a sodrófával, hogy szép vékonyak legyenek. Na, ez volt az igazán macerás rész...

Két-két tésztakocka közé egy bő evőkanál tölteléket tettem, majd villával körben lelapogattam a szélét, hogy ne tudjon idejekorán távozni a tésztából. Amíg mindegyikkel végeztem, a tésztának volt ideje egy kicsit pihenni, ez kifőzés előtt állítólag jót tesz neki. Mivel nem tudtam pontosan, hogy mennyi tészta lesz és ehhez mennyi töltelékre lesz szükség, így maradt egy kevés parmezános sütőtök.

Nagyon lobogó, sós vízben pár percig (legfeljebb 4-6 perc) főztem, utána megforgattam az olvasztott vajon és apróra vágott bazsalikommal, valamint a maradék parmezánnal megszórva tálaltam.

Tanulság: Most már abszolút értem, miért is hasznos egy tésztagép, ami könnyebben és ügyesebben készít nagyon vékony tésztalapokat, hozzám képest. Egyelőre még azon dilemmázom, hogy egy tésztagép birtokában mennyivel több tésztát ennénk... Legközelebb kisebb kockákra vagy körökre fogom vágni a tésztát és jobban fogom adagolni a tölteléket.

Ezeket leszámítva döbbenetesen finom volt együtt a sütőtök és a bazsalikom - bevallom, én ezt nem gondoltam volna... A citromhéj jelentőségét sem értettem az elején, de valahogy könnyűvé és frissé tette az egész fogást.

Sütőtökös ravioli
- 50 dkg sütőtök
- 10 dkg parmezán
- só, bors, szerecsendió
- citromhéj
- bazsalikom
- vaj

Ravioli-tészta
- 20 dkg liszt
- 1 tojás
- só

A csicsóka egy nagyon egészséges krumpliszerűség, érdekes édeskés ízzel. Az élettani hatásairól bővebben itt. Amellett, hogy egy viszonylag natúr fűszerezésű krémleves készült belőle - ami igazán jólesik a nagy hidegek idején, életemben először "igazi" húslevest főztem, hogy "rendes" alaplével tudjam felönteni a csicsókát. Nagy élmény volt.

Ezért először is, hideg vízben, nagy lángon feltettem főni a csirkehúst - az fontos, hogy csontos legyen a hús, mert ebből főnek ki igazán az ízek. Amikor felforrt, akkor szűrővel levadásztam a tetejéről a képződött habot és kis fokozatra kapcsoltam. Sóval és borssal fűszereztem és beletettem a vöröshagymát és a fokhagymát. Hagytam tovább rotyogni és csak később adtam hozzá a hasábokra vágott répákat. Még később tettem bele a petrezselymet - egész csokor hiányában aprított mirelitet. Amennyire megértettem a húsleves / alaplé főzés lényegét, a több ütemben hozzáadott alapanyagok egyúttal a rotyogás szabályozásában is segítenek. Így a későbbiek során nem is képződött a tetején hab.

Időnként kóstolgattam, illetve teszteltem, hogy megfőtt-e már a hús. Emlékeim szerint az elejétől a végéig 2-2,5 óra kellett és bár ez soknak tűnik, igazából csak néha kellett ránézni, szépen elvolt magában.

A levesből leszűrtem az alaplevet és nekiláttam a csicsókalevesnek. A kockákra vágott hagymát kevés olajon megdinszteltem, majd a kockákra vágott csicsókát is átforgattam az olajon. Csak ezután öntöttem fel az alaplével, illetve sóval és borssal fűszereztem. Amikor már puha volt a csicsóka, akkor picit vártam és összeturmixoltam a levest. Hozzáöntöttem a tejszínt, folyamatos keverés mellett. Utána visszatettem a tűzhelyre, de már nem forraltam fel újra, csak addig vártam, amíg elkezd egy kicsit rotyogni.

Az alapléből származó répával tálaltam. Nagyon egyszerű ízvilága és egyszerre mégis telt íze volt - ideális választás a téli hidegben, mert nagyon jól átfűti az embert. Ez egy elég sűrű leves lett, igazából akár kevesebb csicsóka is elég hozzá, akkor valószínűleg kevésbé tömény.

Alaplé
- 1 kg csirke felsőcomb
- 1 fehérrépa
- 2 sárgarépa
- 1 kisebb vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- petrezselyem
- só, szemes bors

Csicsóka krémleves
- 85 dkg csicsóka
- 1 fej hagyma
- 1 liter alaplé
- 2 dl tejszín
- só, bors

Igen-igen! Megkelt, megfontam és kisült. :-) Amennyire bonyolult dolognak tűnt elsőre a kenyérsütés, legalább annyira volt érdekes és izgalmas a kalácssütés. Leginkább a fonat elkészítésétől tartottam, de tulajdonképpen pont olyan, mint a hajfonás. De talán kezdjük az elején!

Zacskós élesztővel dolgoztam, így nem volt szükség az élesztő felfuttatására, arra azonban így is figyeltem, hogy a hozzávalók langyosak legyenek. A lisztben elkevertem az élesztőt, a cukrot és a sót, utána pedig hozzáadtam a tejszínt, a vaníliaaromát és két tojást, valamint a harmadik fehérjét (a sárgája a kenéshez kell!) Az egyszerűség kedvéért a robotgépet dolgoztattam meg a hólyagos tésztáért. Néhány perc alatt megdagasztotta a kelttésztát, amit ezután letakarva egy órán át hagytam pihenni.

Még mindig nem szoktam meg, hogy nem kel meg olyan látványosan, mint ha friss élesztő kerülne bele. Így a valamicskét megkelt tésztát alaposan átgyúrtam, hogy jó levegős legyen a tészta, majd három részre osztottam és mindegyik cipócskát kisodortam. A tésztarudakat az egyik végüknél összeillesztettem, utána pedig - amennyire szorosan lehetett - összefontam. A fonat elejét és végét alulra hajtogattam és megpróbáltam viszonylag sérülésmentesen belepakolni egy sütőpapírral bélelt tepsibe. (Nem mondom, hogy elsőre tökéletes lett a fonás, de húsvétig még bőven van időm gyakorolni.)

A tepsiben további fél órát pihent a tészta, végül pedig megkentem a tojássárgájával kikevert tejjel, ettől lett szép fényes a külseje. 175 fokra előmelegített légkeveréses sütőben nagyjából háromnegyed óra alatt átsült. Az íze nem túl édes, viszont állagra és ízre legalább annyira finom, mint a bolti. Ehhez jött még hozzá a tudat, hogy semmilyen mesterséges adalék nincs benne. Simán vajjal, illetve lekvárral is mennyei volt... :-)

Tejszínes kalács
- 50 dkg liszt
- 1 csomag élesztő
- 5 dkg cukor
- 1 teáskanál vaníliaaroma
- 2,5 dl tejszín
- 3 tojás
- 1 evőkanál tej
- 1 csipet só

A végére maradt a legérdekesebb, a mogyoróvajas. Ez már főleg "ha lúd, legyen kövér" alapon készült. Meg mert volt egy üveg mogyoróvaj a hűtőben, amivel nem tudtam mit kezdeni, mert magában nem igazán ízlett. Aztán a karácsonyi szaloncukrozás közben kaptam a tippet, hogy a mogyoróvaj, a porcukor és az étcsokoládé jól kijönnek egymással.

Az az igazság, hogy a pontos arányokra nem emlékszem. Nyilván jegyzetelni kellett volna készítés közben, de ez nekem általában nem szokott összejönni - igyekszem rászokni a jövőben.

A lényeg, hogy a sós, pörkölt földimogyoróra emlékeztető ízű mogyoróvajat elkeverjük porcukorral. Emlékeim szerint kb. 2:1 volt a földimogyoróvaj és a porcukor aránya. Magas zsírtartalma miatt minél jobban felmelegszik, annál nehezebb dolgozni vele, szóval érdemes picit sietni.

A kihűtött masszát még így is nehéz volt formázni, ezért nem szaloncukor, hanem golyó formájúak lettek. Rövid étcsokoládé-fürdő után nyerték el végleges kinézetüket. Az instabil állaga miatt ezt tényleg hűtőben érdemes tartani.

Az íze, hát az valami mennyei: a sós mogyoróvaj, az édes porcukor és a keserű étcsokoládé. El kell ismerni, hogy tényleg jó közöttük az összhang... Szóval megéri vele kísérletezni.

Mogyoróvajas szaloncukor
- (sós) mogyoróvaj
- porcukor
- 60-70%-os étcsokoládé
 

Az egészségtudatosság jegyében szükség volt egy olyan szaloncukorra is, amiben nincs hozzáadott cukor, ezért esett a választásom erre a diós-narancsos változatra. Ahhoz képest, hogy mennyi narancs van benne, megdöbbentően intenzív narancsíze lett. Ebből a mennyiségből rengeteg szaloncukor lett, de tényleg! Megszámolni már nem volt erő, de olyan 80-100 darab közötti egy adag, ez persze attól is függ, mekkora formákat hengergetünk a masszából.

Az előkészítés ebben az esetben is gyorsan ment: A megmosott mazsolát kb. öt percre forró vízbe áztattam - ez azért kellett, hogy jól megszívja magát nedvességgel. Közben narancshéjat reszeltem, illetve diót daráltam (pontosabban az aprítógép).

A beáztatott mazsoláról leöntöttem a vizet és kicsit kinyomkodtam, majd az aprítógép segítségével ledaráltam. Ezután már csak az volt hátra, hogy egy jó nagy tálban összekevertem a hozzávalókat. Érdekes, hogy miközben a kókuszreszelék íze szinte észrevétlenül megbújik a keverékben, már kevés narancstól is igazán aromás lett.

Kis hűtést követően következett a szaloncukrok formázása. Szerintem ez nehéz feladat, még nem sikerült megtalálni az ideális megoldást. A lényeg, hogy az akármilyen formájú szaloncukrokat kicsit állni, szikkadni hagyjuk és csak utána mártjuk olvasztott csokoládéba. Sütőpapírral borított tálcán hagyjuk egy éjszakán át száradni és utána szépen egyesével becsomagoljuk.

Mivel nincs benne tartósítószer, így fontos tudni, hogy nem áll el olyan sokáig, mint a bolti szaloncukor. A csokoládémáz állaga nem sikerült tökéletesre, nem lett olyan roppanósan kemény, így a szaloncukrok beköltöztek a hűtőbe, persze csak arra a pár napra, amíg el nem fogytak. :-)

Diós-narancsos szaloncukor
- 50 dkg mazsola
- 20 dkg dió
- 10 dkg kókuszreszelék
- 1 narancs reszelt héja
- fél narancs leve
- fél kávéskanál őrölt fahéj
- 30 dkg 60-70 %-os étcsokoládé