Méteres (kalács) az biztosan lesz idén karácsonykor - mindig van, mert ez a családban mindenki kedvenc karácsonyi süteménye.
Nagyon sokáig nem tudtam elképzelni, mennyi idő és energia lehet apró darabonként összeragasztgatni a puncskrémmel a vaníliás és a kakaós tésztát... Csak néhány éve jöttem rá, amikor először láttunk neki méteres kalácsot sütni, hogy tényleg lehet ennyira ferdén szeletelni a kész süteményt. És emiatt tűnik mozaikosnak. :-) (A titok nyitja, hogy én mindig csak készen, szeletelt állapotban találkoztam vele korábban, mivel Nagyi minden süteményt jó előre elkészített.) Egyébként méternyi nem volt belőle sosem :-) viszont mindig nagyon gyorsan elfogyott.
Ami a nagy dilemma benne, az az, hogy hogyan érdemes úgy elosztani a tésztát, hogy az egyik részébe még kerül kakaópor, tehát annyival több lesz, viszont nem dagad meg olyan szépen sütés közben, mint a sima, vaníliás tészta. Ráadásul a sütőből kivéve nem egyforma mértékben zuhannak magukba (csak kicsit, de ilyenkor az is sokat számít). Merthogy, ha nem egyforma magasságúak a sárga és a barna szeletek, akkor elég huplis lesz a sütemény. Ezt némileg lehet kompenzálni a csokoládémázzal és akkor nem látszik az eltérés.
Nálunk az alábbi recept vált be, leszámítva a csokoládémázat, ami sehogy sem akar elég lenni a puncskrémmel összemalterezett kalácsszeletekre. Így általában dupla mennyiséget szoktam készíteni belőle, tehát 10 dkg helyett 20 dkg ét tortabevonóból. A gőz felett kevergetés viszont nagyon nem az én műfajom, így mikrohullámú sütőben szoktam megolvasztani a kockákra tört tortabevonót, utána pedig az olajat hozzákeverve melegítem tovább.
A receptben írt mennyiségből jó sok puncskrém lesz, úgyhogy bátran lehet vastagon megkenni vele a szeleteket. (Első alkalommal mi igencsak takarékosan bántunk vele, de már nem szedtük szét a kész kalács-kígyót a végén - így a maradék puncskrémet "hagyományos" kalácsra kenve mentettük meg.)
Szóval, úgy készül a méteres kalács tésztája, hogy kikeverjük a tojássárgájákat a porcukorral, utána apránként, váltogatva adjuk hozzá a meleg vizet, az étolajat és a lisztet (előtte bele kell keverni a sütőport). A legvégén következik a habbá vert tojásfehérje. (Könnyed, lágy mozdulatokkal. Itt az a kettős kihívás, hogy ne törjön össze nagyon a hab, de "foltos" se maradjon a tészta a nem kellően belekevert habtól.)
Ha kész a tészta, akkor a többváltozós függvényt valahogy megoldva két részre szedjük és az egyikhez keverünk még két evőkanál kakaót és egy evőkanál vizet. Őzgerinc-formákba öntjük a két tésztát és előmelegített, forró sütőben megsütjük. Csak akkor vágjuk ujjnyi vastag szeletekre, ha már kihűlt.
Amíg erre várunk, addig pont van idő a puncskrém elkészítésére. Megfőzzük a puncs-pudingot, ezt is kihűtjük, utána pedig hozzákeverjük a cukorral felhabosított margarint. (A puding sajnos hajlamos a "bőrösödésre", ez később apró csomókként jelentkezik a krémben. Ezt úgy kerülhetjük el, hogy alufóliát terítünk a kész puding tetejére.)
Amikor már minden kész és kihűlt, alapos kőműves módjára puncskrémmel ragasztjuk egymáshoz a tésztaszeleteket (felváltva, azaz egy sárga, egy barna). Nem sokáig gyönyörködünk a remekművünkben (ekkor még), hanem gyorsan és alaposan beborítjuk a csokoládémázzal. Utána hűtőbe vele és mindenkit eltiltani a környékéről. :-)
Tálaláskor nagyon ferde szeleteket kell vágni belőle, úgy látszanak igazán szépen a különböző rétegei. A ferde szeletekhez természetesen le kell csapni a sütemény végét, így viszont jut kóstoló a szakácsnak és a konyhai segítőknek. :-)
