Ő az egyszerű vaníliás-diós kifli, holnap jön a bonyolultabb (dióval töltött). Közös bennük, hogy mindkét receptet jó ideig vadásztam a családi archívban. Nagyságrendileg megvoltak a hozzávalók és a folyamat, de pont a süteményeknél ugye nem elhanyagolhatóak a részletek. Végül kiderült, azért nem találtuk sehol ezt a receptet, mert ez igazából a "Vaníliás perecek" a régi jó Váncza-könyvből... csak perec-tekergetés helyett kiflinek szoktuk megsütni, mandula helyett dióval. (Mondom én, hogy Alma nem esik messze a fájától... ezt a receptet viszont még nem én csavartam ki, én már így "örököltem".)
Persze, akinek van kedve, az perec-alakot is formálhat az alábbi tésztából, mi csak fel szoktuk vágni a vékonyra sodort tésztarudakat és kifli-ívbe hajlítjuk (ezzel óvatosan, mert hajlamos eltörni). Az elkészítése is pont ilyen egyszerű: minden hozzávalót összegyúrunk (előtte a sütőport beleszórjuk a lisztbe, a vaníliás cukrot a cukorba), én még egy kevés rumot is öntök bele (mert kiemeli a dió és a vaníliás cukor ízét). Utána vékony rudacskákat sodrunk a tésztából, majd kifli vagy perec vagy bármilyen más, szimpatikus formájúra formázzuk.
Világosra sütjük és közvetlenül a sütés után megforgatjuk vaníliáscukorral elkevert porcukorban. Ez az egy nehézség van ebben a receptben, ugyanis a még forró süteményeket kell cukorba forgatni, azaz a) megégethetjük az ujjainkat és b) mivel a cukor ilyenkor tapad legjobban a kiflikre, így az ujjainkra is.
De ezeket leszámítva könnyen és gyorsan elkészül, sok kifli lesz egy adagból és egyébként sokáig eláll(na). A fenti képen ők a (viszonylag egyenes) kiflik a jobb oldalon.
Vaníliás kifli / perec
- 25 dkg liszt
- 10 dkg cukor
- fél csomag sütőpor
- 15 dkg margarin
- 1 tojás
- 8 dkg őrölt dió / mandula
- fél csomag vaníliás cukor
- esetleg egy kevés rum
- a végén a forgatáshoz: vaníliás cukor, porcukor
