Igen-igen! Megkelt, megfontam és kisült. :-) Amennyire bonyolult dolognak tűnt elsőre a kenyérsütés, legalább annyira volt érdekes és izgalmas a kalácssütés. Leginkább a fonat elkészítésétől tartottam, de tulajdonképpen pont olyan, mint a hajfonás. De talán kezdjük az elején!
Zacskós élesztővel dolgoztam, így nem volt szükség az élesztő felfuttatására, arra azonban így is figyeltem, hogy a hozzávalók langyosak legyenek. A lisztben elkevertem az élesztőt, a cukrot és a sót, utána pedig hozzáadtam a tejszínt, a vaníliaaromát és két tojást, valamint a harmadik fehérjét (a sárgája a kenéshez kell!) Az egyszerűség kedvéért a robotgépet dolgoztattam meg a hólyagos tésztáért. Néhány perc alatt megdagasztotta a kelttésztát, amit ezután letakarva egy órán át hagytam pihenni.
Még mindig nem szoktam meg, hogy nem kel meg olyan látványosan, mint ha friss élesztő kerülne bele. Így a valamicskét megkelt tésztát alaposan átgyúrtam, hogy jó levegős legyen a tészta, majd három részre osztottam és mindegyik cipócskát kisodortam. A tésztarudakat az egyik végüknél összeillesztettem, utána pedig - amennyire szorosan lehetett - összefontam. A fonat elejét és végét alulra hajtogattam és megpróbáltam viszonylag sérülésmentesen belepakolni egy sütőpapírral bélelt tepsibe. (Nem mondom, hogy elsőre tökéletes lett a fonás, de húsvétig még bőven van időm gyakorolni.)
A tepsiben további fél órát pihent a tészta, végül pedig megkentem a tojássárgájával kikevert tejjel, ettől lett szép fényes a külseje. 175 fokra előmelegített légkeveréses sütőben nagyjából háromnegyed óra alatt átsült. Az íze nem túl édes, viszont állagra és ízre legalább annyira finom, mint a bolti. Ehhez jött még hozzá a tudat, hogy semmilyen mesterséges adalék nincs benne. Simán vajjal, illetve lekvárral is mennyei volt... :-)
.jpg)
- 50 dkg liszt
- 1 csomag élesztő
- 5 dkg cukor
- 1 teáskanál vaníliaaroma
- 2,5 dl tejszín
- 3 tojás
- 1 evőkanál tej
- 1 csipet só
